Tisztelt Doktor Úr! Szüleimnek volt egy labrador keverék kutyusuk 15 éves és most vasárnap lett elaltatva. Leírnám, hogy mi volt a baja és szeretném a véleményét kérni, hogy helyesen döntöttünk-e, mert azóta se tudok megnyugodni. Kb már 1 éve megsüketült, és a látása is nagyon sokat romlott, volt, hogy vele szemben álltunk és nem látott bennünket, és az ételt is nehezen találta meg. Ezen kívűl bizonytalan volt a járása olyan mint aki szédül,és többször összerogytak a lábai,nehezen kelt fel mikor feküdt. Kennelbe volt, de minden nap ki lett engedve és érdekes, ahogy kinyílott az ajtó futott szine vágtatott. De csak pár perc erejéig. Aztán most hétvégén is épp kint volt,és rájött egy epilepsziás roham, ami eddig nem colt neki szőrnyű volt. A roham után nem tudott mindjárt lábra állni,de 1-2 perc múlva igen ,elkezdett össze-vissza szaladgálni, mindennek neki az udvaron alig tudtuk berakni a helyére, nehogy összetörje magát. Kb 1 óra múlva volt ismét a régi. Kihívtuk az orvost aki azt mondta lehetséges hogy valami tumor ,daganat lehetett az agyaban azért volt süket és szinte vak és hogy azért jelentkezett nála csak most az epilepszia. Mi azért döntöttünk az elaltatás mellett,mert már nem mertük volna kiengedni sem mert egy újabb roham után még baja esett volna és mindig nem tud valaki vele lenni. Mi a véleménye? Élhetett volna még rendes életet egy kis ideig vagy inkább ez csak romlott volna? Válaszát előre is nagyon köszönöm!
Kedves Gazdi!
Nagyon hálátlan feladat látatlanban, ráadásul utólag bármilyen szakvéleményt mondani. Az Ön által leírtakből az rejzolódik ki, hogy egy süket, félig vak igen idős kutyus idegrendszeri tüneteket produkált. Akkor derülhetett volna ki, hogy lehet-e segíteni a kutyuson, ha egy sor vizsgálatot elvégeztettek volna rajta: vérkép, vérlabor, röntgen, esetleg ultrahang, CT, EEG, stb. Lehet, hogy a sok és részben költséges vizsgálat után is az lett volna a konklúzió, hogy nem lehet rajta segíteni. Szerintem most már semmiképpen ne gyötörjék magukat, a szép együtt töltött időkre emlékezzenek és nyugodjanak meg a döntésben, hogy a legjobbat tették, amit tudtak, amit a lehetőségeik, a helyzetük lehetővé tett és megkímélték a további szenvedésektől.
