Kedves Doktor úr! Nagyon köszönöm együttérző levelét, sokat segített tanácstalanságomban. Természetesen eszem ágában sem volt bármelyik orvosi kezelésre vagy tanácsra hárítani a kutyus problémáit, sőt!! Ha nem lettek volna ilyen készségesek és tapasztaltak akkor már biztos eddig sem tudtuk volna Lizit magunk mellett tudni. A sorsot el kell fogadnunk, az élet megy tovább, igaz egy nagy űrt hagy bennünk az elvesztése. A gyerekeknek már nehezebb lesz ezt elmagyarázni, de ahogy Lizit is a menhelyről hoztuk, biztos akad még ott sok-sok szeretetre váró kiskutya. Köszönöm mégegyszer segítő sorait, további jó munkát kívánok Önnek és munkatársainak!
Mindannyian örülünk annak, hogy a Lizi leendő utódjának ilyen odaadó, jó gazdái lesznek. Reméljük, hogy az utódnak sokkal szerencsésebben alakul az élete.
