Kutyusom sajnos már nem él. Ma reggelre elhullott. De nem tudok megnyugodni, és nem értem, hogy a sok próbálkozás ellenére hogy meggyógyuljon, mi vihette el konkrétan. Tudom, hogy voltak betegségei, amit a röntgen is mutatott. Azelőtt soha nem volt beteg, vidám, virgonc kutyuska volt.November végén társa 14 évesen elhullott. De lehet, hogy több is volt a társa, annyira hozzánk nőttek, hogy ilyenkor az ember nem számolja az időt. Csak örül az ember, hogy ott vannak, és azt hisszük, hogy nem jön el a tragédia. Örökre velünk lesznek. De három hónap alatt mind a kettő, nagyon megviselt minket. A kutyusom társa, vagyis a másik kutyusom szinte teljesen ősz volt, a pofija, mint egy kis öreg ember nagyon látszott rajta a kor. Elfogadtuk Félix halálát. Már nehezen is állt fel. Külön házikója volt mindegyiknek, a legkeményebb telet is megélték, téliesítettük ilyenkor házikójukat. Kinti kutyusok voltak, és nem sok gondunk volt velük, gyakran együtt csatangoltak a házunk mögötti mezőn. Ilyenkor jó volt látni hogyan élvezték szabadságukat póráz nélkül. Csipi, mert így hívták a kutyusomat aki ma reggelre elment. A betegségéről szeretnék kérdezni : A nőstény Csipi néha már nyáron is köhécselt, de ez ritka volt nagyon. 12. évében lévő 16 kilós kutyuska volt. Egyik nap arra lettem figyelmes, hogy köhög mint egy liba, öklendezik egyet. Ekkor még nem volt olyan gyakori. Utána vidám volt, de az egyik pillanatban el kezdett támolyogni mint egy részeg, összeesett, de azon nyomban felállt, ez még kétszer, de felpattant. Ezt utána még egyszer láttuk egy hónapon belül , de lehet, hogy többször is elő fordulhatott, de mivel dolgoztunk, nem tudtuk teljesen megfigyelni. Nagyon megijedtünk már az első alkalommal, hogy elveszítjük. Arra gondoltam, hogy a stressz válthatta ki, a társa elvesztése. Többször is bekukucskált volt társa házikójába. Nos mikor ez az első összeesés történt, a kazánházba rendezkedtünk be neki. Állapota délutánra rosszabb lett. Vasárnap egy orvost sem tudtunk elérni, így csak másnap vittem orvoshoz. Egész este nehezen lélegzett, féltünk, hogy nem bírja ki. Csak úgy járt a hasa. Az orvos meg se vizsgálta, csak annyit mondott légcsőgyulladása van a kutyusnak , kapott injekciót (antibio+steroid?), ezt két nap múlva megismételtük. Kicsi javulás mutatkozott, kevesebbszer jött rá a köhögés, öklendezés, de megint sűrűn vissza tért 5-6 nap után. Pedig meleg ételt kapott pépesebbet, és a vizét is mindig cseréltük langyosra ahogy tudtuk. Az injekciók valamennyire csillapították egy időre, de ez az öklendezés, hapcizás, érdekes köhögés nem maradt abba. Elvittem egy másik orvoshoz. A röntgen azt mutatta, hogy légcső szűkület, szívmegnagyobbodás, de állítólag egyik sem vészes, 140 a kutyus szívverése. A tüdőben talán úgy látta a doktor, hogy kicsi áttét van , ami az emlődaganata miatt van, de nem vészes még. Nem kaptunk sem javaslatot, hogy műtsük meg, gondolom a kora miatt, meg a mostani betegsége miatt. Azt mondták itt kennel betegség, vagy valamilyen vírusos. De ezen kívül sem vérvétel, sem a kórokozó meghatározása nem történt. Mondták jól táplált és szép a szőre is. Ha nem köhögött volna nem mondták volna meg róla, hogy beteg. Itt is két injekció két naponta. És gyógyszerezés utána. De 5-6 nap múlva kicsi javulás, majd gyógyszerezés, ami semmit nem ért megint köhögött, és öklendezett, s már hapcizott. Érdekes köhögés, ami inkább hörgés, ami mind mozgás, de nyugalomban is előfordult. No meg öklendezés után mint aki fuldoklik. Pedig pihentettük, ápoltuk. Kazánházban pihent, este is, meg kiengedtük levegőzni. Mivel továbbra sem múlt el, és megint rosszabbodott, ilyenkor nem akart enni, nagyokat nyelt újból elvittem egy másik orvoshoz, elmondtam mi lehetséges nála. Megint két injekció két naponta. Valamint, ha nem javul, egy hét múlva, akkor diaphyllin adjak neki 2-szer felet. Javulás mutatkozott megint,de ez az öklendezés, hapcizás, iszonyatos köhögés továbbra is még megmaradt. Diaphillynt adtam neki. Pénteken még úgy ahogy jó volt, de szombat ,vasárnap megint csak öklendezett, öklendezett,hapcizás. Borzalmas volt látni. Hétfőn nem kart enni, csak nyelt az öklendezések után. Megint elvittem a legutóbbi orvoshoz, megint injekció, majd szerdán ismétlés.És próbálkozzunk a prednisolonnal. Sajnos, már a második injekcióra nem tudtam elvinni. Enni evett keveset este, éjfélkor még kiengedtem, köhögni köhögött hajnalban. De reggel már ott feküdt a kazánház ajtajában féloldalt elhullva, szája előtt kicsi folyadék, ami enyhe rózsaszínes volt. 2015 február 18.- án elment ő is. Úgy érzem, lehet hogy nem kellett volna a dyaphillint adnom, mert utána szerintem csak rosszabb lett. Én öltem meg? Miért nem tudtak segíteni, pedig három orvos is megnézte. Elmondtam az összeesést is. Mi lehetett ez az összeesés, köhögés, hapcizás, öklendezés? Ami javulgatott, majd romlott, újra és újra. Nem tudom, hogy mindent megtettem-e érte. Mi vihette el , pedig injekciót is kapott. Szerintem a diaphyllin csak rontott. Magamat vádolom, hogy inkább ne adtam volna be Nagyon elkeseredtem. Pénteken még jó volt, úgy éreztem talán meggyógyulunk. Helyes volt a diaphyllin beadása, hiszen az öklendezés, köhögés továbbra is volt, de pénteken kevésbé. De nem volt olyan nap, hogy ne lett volna. Mi történt vele? Várom válaszát! Köszönettel:Erika
Kedves Gazdi!
Nem gondolom, hogy magát kellen vádolnia. Ha jól értem leveléből, akkor a röntgen vizsgálatot végző állatorvosa elég pontos diagnózist adott: emlődaganat, áttéttel a tüdőbe. Ön nem említette a levelében, hogy emlődaganata volt a kutyának, pedig sajnos az idős korban kialakuló emlődaganatok igen gyakran képeznek áttéteket, és ez kutyák (és más állatfajok, sőt az ember esetében is) igen súlyos következményekkel jár.
Az áttét meglétéről biztosat csak SPECT/CT vizsgálattal lehet mondani, vagy még inkább mintavétellel, de emlődaganatos esetekben a röntgen vizsgálattal is elég jól lehet “jósolni”. Sajnos áttétes esetben rendelőnkben, a daganatos betegségekkel foglalkozó, onkológiai szakrendelésen sem szokták tapasztalt kollégáim a műtétet javasolni, mert nagyon rosszak a kilátások, gyakran még a műtétet sem élik túl a betegek.
A köhögés, nehezített légzés, fokozott fogékonyság felső léguti betegségekre mind beleillenek a képbe.
Egyetlen dolog, amivel ezt meg lehet előzni, ha fiatalon, még az első tüzelés előtt ivartalaníttatják a szukákat.
Nagyon sajnálom a történteket, remélem hamarosan nyugalmat talál és főleg az együtt töltött szép időkre fog emlékezni!
