Cicánkon nagyon hirtelen jelentkeztek az alábbi tünetek: habos-nyálkás hányás, levertség, távolságtartás. Ha közelítettünk felé, láthatólag nem örült ennek, elbújt. Tekintete merev és üveges lett. 1-2 nap után azt gondoltuk, helyrejött, de az étvágya azóta sem állt helyre, és ennek következtében nagyon lesoványodott. Viselkedése sem lett a régi és a szőre hullik. Ezt megelőzően nagyon falánk és hízelgős cica volt. Főtt sertésvesét sokat kapott. Kérdésem lenne az is, hogy igaz-e, hogy a vörös színnel kapcsoltan öröklődik letális genetikai betegség a macskáknál?
A fiatal, oltatlan macska esetében sokkal inkább valamilyen parazitás-, vagy fertőző betegségre kellene gyanakodni a leírtak alapján – mintsem bárminemű szépenhangzó, letális genetikai betegségről fantáziálgatni. Az az érzésem, hogy nagyon szeretné azt a választ kapni, hogy: „Igen-igen, valóban a vörös macskák esetében, főleg, ha sok főtt sertés vesét esznek, majd habos-nyálkás hányás és levertség, levertség, távolságtartás jelentkezik rajtuk, az egyértelmű jele egy fatálisan letális genetikai betegségnek – amin lehetetlen dolog segíteni.” Nos, hát erről szó sincs. A vörös kölyökmacskákat is parazitamentesíteni és többször vakcinázni kell ahhoz, hogy jó eséllyel elkerüljék a banális és a letális betegségeket. Jelen probléma megválaszolásában is sokat segíthetne egy részletes állatorvosi vizsgálat, és az eredmények ismeretében történő gyógykezelés. A későbbiekben pedig az ivartalanított vörös kandúr, évente 2 vakcinával és rendszeres parazitamentesítéssel valószínűleg 15-20 évig is élhetne.
