13 éves kutyámnak 2 éve mancs gondjai vannak. Aktív életmódot folytat, irtja a kertet… balesete úgy történt, hogy leszakitotta a bejárati ajtó küszöbét, ekkor felszakitotta a körmét és begyulladt az ujja. (Szilveszterkor történt, nagyon fél a petárdáktól) Különféle gyógyszerekkel kikezeltük, fél évig rendben volt, aztán megint kezelés, laborvizsgálatok, fél év rendben, megint kezelés, megint renden, megint kezelés, most szakadt ki a maradék begyulladt körme, közben granuláció alakult ki. Mivel állandóan vakond módjára ássa a kertet, újra és újra begyullad…. az állatorvos tanácsára amputálni kell az első ujjpercét. Rettentően aggódok, mivel már 13 éves keverék pireneusi hegyikutya. a doktornő szerint a szive rendben van, alig akarta elhinni a korát mikor 2 éve hozzá kerültünk. Hihetetlenül aktiv, a mai nap sem birom leállitani, magasba ugrál, labdázik, szukák után futkos, kergeti a macsekokat… Kérem nyugtasson meg, szombaton kerül sor az altatásra – 20 perc injekcióval, érbe. Atól félek, ha nem történik meg a műtét a gyulladás elindul a mancsa többi részébe és a lábába kerülhet. Köszönöm tanácsát.
Az én véleményem megegyezik azzal, amit állatorvosa mondott önnek. A kor önmagában sohasem kizáró ok egy műtét, altatás biztonságos elvégzéséhez. Állatorvosa a kutyát megvizsgálta – és a műtéti, altatási kockázatot vállalhatónak értékelte. Azt pedig Ön is és a kolléga is tudja, hogy 100%-os biztonság a biológia területén sem létezik – de előfordulhat, hogy a kutya (és az Önök) utazása a műtét helyszínére autóval nagyobb kockázatot jelent mindannyiuk számára, mint a műtét. A legnagyobb kockázatot pedig az jelentené a kutya számára, ha nem végeznék el a műtétet. A krónikus gyulladás állandó bemeneti kapuként terheli a kutya egész szervezetét, ráadásul a krónikus gyulladás a rosszindulatú elváltozások „melegágya”. Meggyőződésem, hogy jól döntöttek állatorvosával közösen, sok sikert kívánok a felgyógyuláshoz.
