Kedves doktor úr! A történet a következő. A szomszédunk évek óta láncot tartott egy német juhász keveréket, hátul az udvarban, mindenféle szocializáció nélkül. Kb fél éve én etetem, mert elköltöztek. Most megvették a házat , de az újaknak nem kell, így úgy döntöttünk, befogadjuk a kutyust. Idegenekkel nem túl barátságos, minket ismer elfogad. Egy kb 5-6 éves szuka kutyusról van szó. Szeretnénk állatorvoshoz eljuttatni, ivartalaníttatni, oltatni stb, de nem tudom hogy lehet ezt megvalósítani egy morgós, odakapós kutya esetében. Kocsiba be tudjuk tenni, de hogy a rendelőben hogy fog viselkedni, az kérdéses. Mit tetszene tanácsolni? köszönöm, Petra
Kedves Gazdi!
Jó, hogy még vannak ilyen szomszédok, mint Ön!
Nem egyedi eset, amiről ír, a legtöbb rendelő fel van készülve a nem együttműködő páciensekre, de mindeképpen egyeztessen előre telefonon, vagy akár személyesen az állatorvossal. Nálunk a gazdikat megkérjük, hogy egy vászon szájkosarat tegyenek a kutyára, vagy ha sikerül, akkor az egyik asszisztens beköti a kutya száját, majd megpróbáljuk vénásan, vagy ha máshogy nem megy izomba elaltatni a kutyát. A mikrochip beültetést műtét előtt/után el lehet végezni. Mivel nőstény kutyáról van szó, gallér viselése lesz szükséges a műtéti sebek védelméhez.
Korábban volt forgalomban olyan gél állagú paszta, amely bódításra is alkalmas volt (Sedalin paszta), előfordulhat, hogy állatorvosának van elfekvő készlete, és ebből is tud adni.
Sok sikert!
