Tisztelt Doktor Úr/Nő! A kutyusom már sajnos nem él, de remélem tud választ adni a kérdésemre. 17 éves volt, szívbeteg, epilepszia és társai. Hajnalban ment el, mikor feljeltem már nem élt. Félek, hogy álmomban betakarhattam. Nem tudott már menni, hogy kijöhessen a takaró alól. Egyszer már történt ilyen és akkor erősen zihált, forró volt a nyelve, teljesen kilógott. Most semmit nem tapasztaltam, nyelve bent volt. De az nem hagy nyugodni, hogy nagyon sok nyál volt a párnán. Ön szerint elaludhatott, vagy szendevett? Pokolian gyötör a bűntudat, hogy nem voltam fent vele, és nem tudom én lehettem-e a hibás. Előre is köszönöm!
Ha a kutya elpusztulását komoly szenvedés, agónia előzte volna meg, úgy azt gondolom, hogy észlelhette volna a mocorgást, hangadást, felébredt volna erre.
Sajnálom az élményét, rossz érzését a kutyatárs elvesztése miatt, és Önnel együtt azt remélem, hogy gyors, szenvedéstől mentes, kegyes halálban volt része.
