Tisztelt dr. Helyes Georgina! Önhöz fordulok, mert olvastam, hogy a kutyaviselkedés is az egyik szakterülete. Múlt év júniusában kaptam egy másfél éves terrier keverék kutyust. Mindig nyüszít, az utóbbi hetekben pedig már ugat is, ha elmegyek a munkába, és akkor is így viselkedik, ha sétálni viszem, de látja, hogy öltözöm felfelé, és indulni akarok. Talán ekkor s azt hiszi, hogy magára hagyom? A nyáron egy állatorvoshoz fordultam, aki szerint szeparációs szorongása van, és mondta, hogy lassan, 5, majd 10, majd 20 stb. percre hagyjam egyedül, hogy megszokja az egyedüllétet, de nem tudtam időt szorítani rá. Sajnos, egyedül lakom, így ha elmegyek, teljesen egyedül marad. Pedig nem kell minden nap munkába mennem, mivel újságíróként gyakran itthon írom meg az előzőleg, kiutazások során felgyűjtött cikkeimet. Már egyre nehezebb itthon tartanom, ha elutazom, korábban ha egy kis falatot dobtam neki, akkor könnyebb volt elcsalni az udvari kisajtótól (kertes házban lakom), de most már sznte alig lehet elcsalni, nem egyszer kiszökik. Tegnap pedig jött utánam az autóbuszba, alig tudtuk kitessékelni. Amúgy nagyon szeret szaladgálni, de az utóbbi napokban kevesebbet akar velem játszani, mint korábban, és az étvágya is valamelyest gyengült, tegnap este egy kicsit noszogatni is kellett, hogy jöjjön vacsorázni, pedig korábban alig várta vacsoraidőben, hogy mikor kap enni, bár a húst mindig szívesen elfogyasztja, tegnap is megette (ház koszton van). Mintha többet is aludna. Félek, nem lesz-e depressziós, bár a szeme csillog, nem fakult el. Egyébként nagyon érzékeny, amikor hozzám került, és valamivel felbosszantott, én meg ráripakodtam, bebújt az udvar egyik sarkába. Ezért akkor sem fenyítem, amikor séta közben nem túl gyakran rám-rám ugrik, vagy a nadrágszáramba csimpaszkodik. És mivel a nyár és az ősz folyamán csak a küszöbön aludt, és nem akart beszokni a kutyaházába, megengedtem neki, hogy a hűvös idő beálltával a házban aludjon. Előbb az egyik fotelben, de most már valamikor a vetett ágyamra is ráfekszik napközben, nemcsak a fotelbe, ha pedig lefekszem aludni, csak az ágyam végében, a takaró fölött akar aludni. Szeparációs szorongása van, vagy más is? És mit tegyek, hogy megoldójanak a problémái? Tudom, hogy hibás vagyok, amiért így alakult a helyzet, de most mit tegyek? Legszívesebben szabadságot vennék ki, hogy időm legyen az egyedüllétre való részoktatásra. Ez használna? Vagy mit tanácsol, mit tegyek? Válaszait előre is köszönöm. Tisztelettel: Lajos Mihály.
Sajnos Helyes dr.-nő nem tud válaszolni a kérdésére, be kell érnie az én (Balogh Lajos) véleményemmel.
Leírása alapján én azt is el tudom képzelni, hogy a 2 éves terrier jellegű kan makkegészséges, és még szeparációs szorongása sincs, egyszerűen csak élt a lehetőséggel, amit együttélésük során kínált neki.
Ha állatorvosa kivizsgálhatja a kutyát, úgy kiderülhet, hogy van-e gyanú betegségre, szervi elváltozásra. Neki a körülmények pontosab megismerésével az is világossá válhat, hogy valóban szueparációs szorongása van-e. Ez utóbbi esetben is lesz ötlete arra, hogy miként lenne érdemes változtatni életükün, és arra is, hogy milyen gyógyszeres segítséget lenne érdemes igénybe venni.
