Kedves Doktor Úr/Doktornő! Egy különös problémával fordulnék Önhöz. Szombat délelőtt a lassan 1 életévét töltő, ivartalanított kandúr cicám kicsattant az egészségtől. Jókedvűen jött az ölembe, dorombolt, békésen aludt. Dél körül aztán kiengedtem, és egy fél óra múltán megláttam az ajtóban, várt, hogy beengedjem. Frusztráltnak tűnt, de nem ment neki az ajtónak. Ahogy azonban kinyitottam az ajtót, morogva berohant, de nem láttam, hogy bármilyen állat megkergette volna. Ekkor aztán egyik pillanatról a másikra, mint a megveszekedett, rohanni kezdett a szobában, mindennek nekiment, elesett, felrohant a függönyre, leugrott, majd fel a lépcső tetejére. Ott lekuporodott, a szemei homályosak voltak, az arca megfeszült, a nyelvét furcsán dugdosta, mintha hányni készült volna, de nem történt semmi ilyen. Azt hittem, valami rohama van, mintha veszett lett volna, nem volt önmaga. Felmentem hozzá, rám fújt, és egyértelműen nem volt jelen. Felmerült bennem, hogy méreg. Be akartunk menni a kórházba, de nem tudtuk megoldani rögtön, így másfél órát kellett várnunk az állatorvosra. Addig próbáltuk megfogni, de ahogy közelítettünk felé, elfutott, és mindennek nekirohant, mindenhová felmászott. Sikerült lefognunk, de akkor más fuldoklott, hörögve lélegzett, és kétségbeestünk. Adtunk neki inni, szépen lenyelte. Fél óra után aztán elengedtük, berohant a szekrény mögé, a sarokba kuporodott, a falhoz fordulva, és rettenetesen lihegett, a nyála vízszerűen ömleni kezdett. Sokszor szörcsögve vette a levegőt, azt hittem, megfullad. Lassan nyugodtabbnak tűnt, de rettenetesen megrémültünk, olyan volt, mintha megőrült volna. A tekintete tisztult valamelyest, de nem lehetett kizökkenteni az állapotából, volt, hogy a falon csimpaszkodott, vagy kétségbeesve lélegzett nagyon mélyre, tátott szájjal. Úgy éreztem, elveszítem. Aztán kijött az állatorvos, a cica mellkasa már merő nyál volt, és ahogy próbáltuk megfogni, bevizelt, majd újra felfutott a függönyre. Az állatorvos azt mondta, lehet veszettség, mivel a bénulás tüneteit produkálta, de az is lehet, hogy elütötte egy autó, és bár külsérelmi nyom nem volt rajta, talán az ütődéstől agyrázkódást vagy agyi károsodást szenvedett, valamint, hogy egy esetleges légmell miatt fuldoklott. A méreg lehetősége is felmerült. Végül este 6-ra eljutottunk a kórházba. Az orvos megvizsgálta, belső sérülés vagy csonttörés gyanúja nem merült fel benne, azt mondta, lehet, nagyon megijedt valamitől. A tüdeje még szörcsögött, láza nem volt. A levegőt még kapkodta. Rögtön 5 injekciót kapott, beleértve vízhajtót és nyugtatót is. Tegnap kora délután mentünk érte, s bár kimerültség, megviseltség, némi erőtlenség látszik rajta, alapvetően újra olyan, mint azelőtt. Az orvos azt mondta, nem tudja elképzelni, mi történhetett vele. Talán valamilyen mérgező növényt evett (a nap nagy részét bent tölti, 1-2 alkalommal szokott, általában rövidebb időre kimenni, ritkán van kint hosszabb ideig), vagy pánikrohama volt. Az étvágya ma nagyon jó volt (hétfő), semmit nem hányt ki, a kórházban sem. Szeretném a segítségét kérni ez ügyben. Macskáknál lehet ilyen szintű pánikroham? A veszettség esélyét kizárták, mivel sokkal jobban lett, és még a rohama alatt sem támadott, nem harapott, inkább félt. Ha nem pánikroham, eredményezhet egy nagyfokú ijedtség vagy félelem ilyen heves rohamot? Olyan volt, mintha elborult volna az elméje. Nagyon megviselt, s nem tudom, mire számíthatunk a jövőben. Sajnos az oltás kényes kérdés, mert mindent próbálunk megadni a cicáinknak, de az árak nagyon magasak. Veszettség ellen mindenesetre mindenképp beoltatjuk őket, és amint helyzet engedi, a többi oltást sem szeretnénk megvonni tőlük. De ha nem veszettség, mi történhetett vele? Mit tehetnénk, ha ez újra megismétlődik? Létezik olyan macskáknál, hogy pánikbetegség? Lehetséges, hogy pszichés eredetű a probléma vagy idegrendszeri? Hogyan lehetne ezt kivizsgáltatni? Előre is nagyon szépen köszönöm a válaszát!
Részletes leírása alapján nekem is két lehetséges ok jutott eszembe.
Az egyik lehetőség az Ön által is említett, pánik, súlyosfokú stressz – amit legtöbbször baleseti trauma, kandúrverekedés vált ki ilyen gyorsan és ilyen mértékben. Ennek nyomait nem találták orvosai.
A másik lehetőség ami eszembe jutott az epilepsziás, epileptiform betegségek, aminek megjelenése szintén lehetett az ismeretlen környezet által okozott izgalom, stressz. Ez utóbbi megszűnhetett olyan módon, hogy most a nyugalmi állapotban nehéz megtalálni az epilepsziás rohamokra való jeleket, hajlamot.
Ha az oltások árát magasnak találja, úgy sajnos azt kell mondanom, hogy a neurológiai szakvizsgálat és hozzá kapcsolódó kiegészítő vizsgálatok, majd esetleges kezelések árai sem lesznek megfizethetőek, ez utóbbi ugyanis lényegesen nagyobb összeg.
