Charlie, 4 év 9 hónapos, neves kennelből származó Bichon Havanese. Egészséges, mozgékony, átlagosnál nagyobb (8 kg), vastag csontozatú, rendkívül okos. Lakásban tartott, valóban prémium minőségű száraz eledellel táplált kölyök kora óta. Korábban két alkalommal esett át szemműtéten (pislogó hártya mirigyének előesése a jobb szemen), az első beavatkozás után 4 héttel kiújult az elváltozás. A második műtét halála előtt 6 hónappal, sikeres volt. Egy alkalommal, kb. 1 hét időtartamban esett át egy makacs hasmenésen, amelyet diétával, a körülményekhez képest jókedvűen átvészelt. 2017. augusztusában elkezdte rágcsálni a mellső lábain a szőrét, orvosi vizsgálat során allergia gyanúja (valószínűleg parlagfű) merült fel, az erre adott gyógyszer valóban meghozta a várt javulást. Más ismert betegsége vagy sérülése nem volt. 2017. 12. 07. Déli órákban, kb. 20 perces séta után szobahőmérsékletű vizet ivott. Pár órával később kezdett el nyeldesni. Úgy tűnt, mintha nehezebben nyelne, gyakran a nyakát is kicsit előre nyújtotta nyelés közben. Emellett néhányszor tüsszentett, mint amikor nagyon erős szagot érzett (pl. kávéfőzés közben) Másik tünet a „töfögés”, amelyet elég nehéz körülírnom. Olyan, mint amikor a kutya csukott szájjal, az orrán keresztül, erőltetve szívná be és fújná ki a levegőt, a megszokottnál gyorsabb ütemben és közben olyan hangot ad ki, mintha félig el lenne záródva az orra. Ezt egy-két havi rendszerességgel már kölyök kora óta előfordult. Ettől a naptól kezdve fokozatosan, napról-napra fáradékonyabb és kevésbé aktív, kedvetlen lett a kutya, amelyet én röviden úgy fejezem ki, hogy „lassú” lett Charlie. Evés, ivás, széklet, vizelet teljesen normális ezen a napon. A séta kontroláltan zajlott (végig pórázon, kizárt, hogy bármit felvett volna), az éjszakai fagyot követően kb. +4-5 fokos hőmérséklet mellett, napsütéses időben történt. Eléggé kifáradt a rövid séta ellenére, mert annyira mozgékony volt, hogy szinte végig futott. 2017. 12. 08 – 10. között. Megmaradt a fent leírt „töfögés” és a tüsszögés, napi rendszerességgel, naponta néhány alkalommal és továbbra is jellemző a csökkent aktivitás. Játszik, de hamarabb abbahagyja a szokásosnál és elvonul lefeküdni, tehát továbbra is „lassú” az állat. Evés, ivás, széklet, vizelet teljesen normális ebben az időszakban. 2017. 12. 11 – 13. között. A „töfögés” szinte elmúlt, a tüsszögés a reggeli ébredés utáni fél órában néhányszor még előfordult, de egyre kevesebb alkalommal. A csökkent aktivitás továbbra is szembetűnő, viszont mivel ezeken a napokon napközben dolgoztunk és egyedül volt az állat, a napközbeni alvás kicsit ellensúlyozhatta a fáradékonyságot. Evés, ivás, széklet, vizelet teljesen normális ebben az időszakban. 2017. 12. 14 – 15. között. A tüsszögés is elmúlt, jellemzően kedvetlenebb volt a szokásosnál, kevesebbet játszott, többször visszahúzódott a helyére. Étvágya némiképp csökkent, de evett, ivás, széklet, vizelet teljesen normális ebben az időszakban. 2017. 12. 16. Maradt a csökkent aktivitás, reggel kevesebbet evett a szokásosnál. A délelőtti órákban kihányta a reggeli szárazeledelt. Normálisan ivott, széklet, vizelet rendben volt. 2017. 12. 17. Továbbra is „lassú” rövidebb időre felélénkült, de túlságosan hamar abbahagyta a játékot. Többet feküdt a szokásosnál. Kevesebbet evett a szokásosnál, normálisan ivott, széklet, vizelet rendben volt. 2017. 12. 18 – 20. között. Tovább csökkent az étvágya, nehezen akarta elfogadni az ételt, de egy keveset minden nap evett. Aktivitása tovább csökkent, kifejezetten fáradékony lett. Séta közben felélénkül, de a lakásba visszatérve újra „lelassul”. Ezekben a napokban kezdődött egy újabb nyugtalanító tünet. Egyre gyakoribbá vált, hogy az állandóan hátára felcsapva viselt farkát lógatta, néha a földön húzta maga után. A 20-ai napon már az esti órákban orvoshoz vittük, de nem volt időpontunk, ezért nem jutottunk be. Csökkent étvágy, normálisan ivott, széklet, vizelet rendben volt. 2017. 12. 21. Már nem evett és reggel sárga habot hányt, (amely egyébként kölyök kora óta ritkán előfordult). Kifejezetten kedvetlen és gyengének tűnt. Néha a hátsó lábai tántorogtak. Állandósult, hogy lógatva hordta a farkát. Feltűnt, hogy amikor elkezdte megrázni a bundáját, rögtön abbahagyta. Ilyet korábban akkor csinált, amikor a kennel köhögés elleni oltás után fájt neki az oltás helye 1-2 napig. Délután orvoshoz vittük. Vizsgálat eredménye: Vérkép rendben, láza nem volt, tüdő és szív hangok rendben, egész testét végig tapogatták, a hasát tartották érzékenynek, ezért emésztő rendszeri problémát feltételeztek. A gerinc vonalán (ahol az advantix cseppet felvittük) sötét, korpás lett a bőr felülete, de ennek nem tulajdonítottak jelentőséget. Javaslat: diéta, főtt puha csirke hús. Gyógyszerek: Qumatel mini 2xfél szem naponta és Protexin-t 10 napig. Már nem evett, kevesebbet ivott, széklet rendben, vizelet kevesebb, kicsit sárgább volt. 2017. 12. 22. A reggeli séta alatt egy kicsit felélénkült, de határozottan gyenge volt. Séta után egy keveset ivott a táljából. Ezen a napon tovább romlott az állapota, tovább csökkent az aktivitása, folyamatosan elhúzódott a helyére, napközben csak kézből evett néhány falatot. Este evett minimális mennyiségű rizst főtt csirkehússal, megkapta a fél szem Qumatel mini-t, majd fél óra elteltével kihányta az egészet. Farkát folyamatosan leengedve hordja és pisilésnél nehézkesen emeli a lábát, olyan mintha elvesztené közben az egyensúlyát. Széklete kevesebb, de normális színű és állagú, vizelete kissé sárgább. 2017. 12. 23. A reggeli séta alatt egy kicsit felélénkült, de továbbra is nagyon gyenge volt. A lakásba visszaérve újra lelassult és leengedte a farkát. A séta után rendesen ivott. Napközben nem fogadta el az ételt, dél körül kevés sárga habot hányt. Délutántól fecskendőből itattam, mert úgy tűnt, mintha azért nem inna eleget, mert az iváshoz szükséges nyelv mozgást nem tudná produkálni. Feltűnt még ezen kívül, hogy egyre ritkábban adott ki hangokat (morgás stb.) Ezen kívül még azt tapasztaltam, hogy fekvésből felállás közben egy rövid „nyiffanást” hallatott, olyan hang volt, mint amikor a kutyának a farkára vagy a lábára lépne valaki véletlenül. Ezután végig tapogattam és nyomkodtam a testét az orra hegyétől a farka végéig, de semmire nem adott „nyiffanó” hangot. Este evett egy minimális mennyiségű főtt rizst és főtt csirke húst, viszont egy jutalom falatot nagyon jó étvággyal megevett. Ezen a napon még volt ereje felugrani az ágyra, de már nem rázta a bundáját, ha el is kezdte a mozdulatot, akkor is rögtön abbahagyta. Széklete kevesebb, de most is normális színű és állagú, vizelete kissé sárgább. Pisilés közben nehezen emeli fel a lábát, olyan mintha közben elveszítené az egyensúlyát, ilyenkor megfogtam a felemelt lábát és így nyugodtan tudta végezni a dolgát. 2017. 12. 24. A reggeli séta alatt gyenge, tántorgós volt a járása, pisilésnél nehezen emelte fel a lábát és közben mindig megtántorodott, mintha elveszítette volna az egyensúlyát. Séta közben felcsapta a farkát, de a lakásba visszaérve újra leengedte. A séta után nem ivott a táljából, ezen a napon már teljes egészében fecskendőből itattam. Alkalmanként 20 ml vizet tudtam megitatni vele, napközben annyi alkalommal ismételtem, amennyiszer csak tudtam. Ügyesen hozzászokott és szépen nyelte a nyelve alá fokozatosan adagolt vizet. Közben mindig próbáltam kínálni a táljából, de abból már többé nem ivott. A már állandósult gyengeségen és a többi eddig jelentkezett tüneten felül feltűnt, hogy megváltozott a testtartása. Úgy tűnt, mintha nem tudná rendesen felemelni a fejét, mintha nyaki merevség jelentkezett volna, és amikor szólítottam, akkor csak a szemével nézett felfelé, úgy hogy közben az orra 45 fokban a föld felé mutatott. Emiatt az egész kutya kicsit púposnak tűnt, és összességében olyan hatást keltett mintha szegény állat napok alatt 10 évet öregedett volna. Ezen a napon is tapasztaltam a felállás közbeni „nyiffanást” és ezen kívül még azt figyeltem meg, hogy amikor a helyén ücsörgött (valami miatt nem feküdt le a helyén eléggé hosszú ideig már az előző napokban sem), úgy tartotta a fejét mintha a nyaki izmai elgyengültek volna (mintha nehéznek érezte volna a fejét). Amikor így, ücsörgés közben megfogtam a nyakát észrevettem, hogy a nyak két oldalán, a nyak tövében lévő izmok 3-4 másodperces időközönként megfeszültek, ilyenkor közelről látható is volt, hogy kissé rándult az állat feje. Ezen a napon már nem tudott felugrani az ágyra, hozzákészült, de túlságosan gyenge volt ahhoz, hogy ugorjon. Napközben egyáltalán nem evett. A délutáni órákban két alkalommal kevés sárga habot hányt. Délután elvittük az ügyeletes állatorvoshoz, itt újabb vérvizsgálat történt, amely kiterjedt a hasnyálmirigy funkció vizsgálatára is. Minden vizsgált érték teljesen normális volt. Ezen kívül megvizsgálták a tüdő és szívhangokat és végig tapogatták az egész állatot, semmilyen rendellenességet nem tapasztaltak. Készítettek ultrahangos vizsgálatot a gyomráról, amely szintén semmilyen eltérést nem mutatott. A pontos vizsgálati eredmények és az elvégzett kezelések az alábbiak voltak: Symptoma: H: jó ált. állapot, kp rózsavörös nyh, ép szájüreg, norm nyirokcsomók, mellkas felett hallgatózás élettani, has tapintása norm. Therapia: Inf Ringer-laktát iv, Amoxysol la inj, Cerenia inj. Megjegyzés, kezelési javaslat: hasi UH: negatív (gyomor nem ábrázolódik, vesék épek, szabad hasűri folyadék nincs, hólyagban kevés vizelet) Diagnosis: gastritis Vérkép: Vörösvérsejt T/l: 7 Hemoglobin: g/l: 180 Hematokrit: l/l: 52 Fehérvérsejt: G/l: 8,6 Lipáz: U/l: 673 2017. 12. 25. Ezen a napon is gyenge volt, tántorgós volt a járása, már nem tudott felugrani az ágyra, nem adott ki hangokat, nem rázta a bundáját és nem is vakarózott. Úgy tűnt mintha egyes mozdulatokat valami miatt nem akarna megcsinálni. Pisilésnél nem tudta rendesen felemelni a lábát, mert megtántorodott és eldőlt volna, ha nem fogtam volna a felemelt lábát, amíg a dolgát elvégezte. Az előzőekben leírt, nyaki izom rángatózást ezen a napon is tapasztaltam. Evett egy kevés főtt rizst, főtt szárnyas hússal és naponta többször elfogadta kézből a háztartási kekszet. Ezen a napon is teljes egészében fecskendőből itattam, de nem túl sokat fogadott el (mindössze kb. 80 ml). Ennek ellenére normál mennyiségű, kicsit sárgább vizelete volt. Széklete ezen a napon nem volt. Ezen a napon nem hányt. 2017. 12. 26. A hajnali óráktól nem aludt csak járkált folyamatosan. Reggel nagyon tántorgós volt a járása. Továbbra sem adott ki hangokat, nem nyújtózott, nem vakarózott, nem rázta a bundáját és az ágyra már meg sem próbált felugrani. Napközben úgy tűnt, hogy javult egy kissé a testtartása, már magasra tudta emelni a fejét, amikor szólítottam. Továbbra is fecskendőből itattam. A háztartási kekszet rendszeresen kapta kis adagokban. Kevesebb és sárgább vizeletet ürített és széklete ezen a napon sem volt. 2017. 12. 27. Ezen az éjszakán jobban aludt, nem járkált úgy, mint az előzőn, de néha, amikor valamilyen irányba mozdult, akkor „nyiffantott” egyet. Sajnos nem sikerült megfigyelni, hogy pontosan milyen mozdulatnál adta ezt a hangot. Reggel indultunk ahhoz az állatorvoshoz, aki általában kezelte. Előtte nagyon pici, normál színű és állagú széklete volt. Talán ezen a reggelen volt a leggyengébb a betegsége kezdete óta, kifejezetten rossz állapotban volt, nagyon tántorogva ment és nagyon hamar elfáradt (kb. 100 méter után fel kellett venni). Az orvosi rendelő várójában, amikor közel került hozzá egy másik kutya, akkor nagyon halkan morgott, hosszú idő után ez volt az egyetlen hang (a rövid „nyiffanásokon kívül) amit hallatott. Az orvosnak megmutattuk a december 24-i, vizsgálati eredményeket és elmondtunk minden addigi tünetet és megfigyelést. Újabb lázmérés és vizsgálat, tapintással, nyomkodással, különös tekintettel a megfigyelt „nyiffantások” lehetséges kiváltó okára, de semmi eredmény. Az orvos még az állat fejét is annyira felfelé és hátra feszítette, hogy szinte karikába hajlította a kutya gerincét, de semmire nem reagált fájdalommal. Többször hangsúlyoztam, hogy nagyon rossz állapotban van a kutya és biztos vagyok benne, hogy valamilyen fájdalom is kísérheti a betegségét. A diagnózis továbbra is gastritis, a javaslat további diéta (az állat gyakorlatilag nem evett napok óta és vizet is csak fecskendőből tudtam a szervezetébe juttatni), továbbra is adni neki a Qumatel mini-t, valamint felírtak Neurobion Forte-t, naponta 1 szemet, amelyből egyetlen szemet sem tudtam megetetni vele. A rendelőből hazaérve tovább itattam, délelőtt evett egy kevés főtt húst és háztartási kekszet. Ezen kívül adtam neki egy kevés Nutribound-ot fecskendőből, de sajnos röviddel ezután kihányta az egészet. Ekkor valamiért azt gondoltam, hogy a Nutribound volt a „bűnös” talán nem kellett volna megitatni vele. Nem sokkal később újra evett egy rendesebb adag főtt csirkehúst és kekszet és szerencsére ezt már nem hányta ki. Az esti órákban elmentem egy újabb állatorvoshoz, akinek elmondtam az összes eddig tapasztalt tünetet és megmutattam minden kezemben lévő vizsgálati eredményt. Megkértem, hogy ha van olyan fájdalomcsillapító, amelyet felírhat és kiválthatom, akkor adjon, mert én biztos voltam abban, hogy valamilyen fájdalommal is együtt jár a betegség. Kaptam 6 szem Carprox 20 mg-os tablettát, naponta maximum 2×1 szem adagolási javaslattal. Délutántól a kutya folyamatosan járkált, szinte megállás nélkül a lakásban. Este 20:15-kor adtam neki 1 szemet a Caprox-ból. Kb. 50 perc elteltével rendesen lefeküdt a helyére és elaludt. Később átfeküdt az ágyunk mellé, rendesen aludt, de az éjszaka folyamán kétszer „nyiffantott”. Ezen a napon szintén kevés vizelete volt, reggel nagyon kevés, de normális széklete. 2017. 12. 28. Reggel pihenten ébredt, szinte végig aludta a teljes éjszakát. Ébredés után csóválta a farkát, nyújtózott és még vakarózott is, amiket már talán egy hete nem is csinált. Az elmúlt napokhoz viszonyítva kifejezetten erősebbnek tűnt ezen a reggelen. Még a teraszunk végén lévő párkánynál is felállt a két hátsó lábára és úgy nézelődött, mint korábban, amikor nem volt beteg. Reggel kérte az ennivalót, amit szintén hetek óta nem csinált, viszont ennek ellenére keveset evett. Utána jelezte, hogy sétálni akar, séta közben is erősebbnek tűnt, mint az elmúlt napokban. A déli órákban, olyan hasaló pozícióba is lefeküdt, amilyenbe hetek óta nem láttuk lefeküdni. Délután még egyszer levittük sétálni, ekkor már újra gyengébb volt és ismét tántorgós lett a járása. Az esti órákban ismét elkezdett járkálni, szinte megállás nélkül, lassan ballagott a lakásban, csak egy-egy percre állt meg, de már indult is tovább. Ezen az estén is kapott egy szemet a Caprox-ból, de ekkor már közel 2 óra kellett hozzá, hogy lefeküdjön. Az éjszaka folyamán is sokkal nyugtalanabb volt, mint az előzőn. Ezen a napon is fecskendőből itattam. Vizelete reggel több volt, mint az előző napokban, de még mindig eléggé sárga. Széklete nagyon kis mennyiségű, de normális színű és állagú volt. 2017. 12. 29. Reggel elvittük ahhoz az állatorvoshoz, akinek korábban a véleményét kértem, és akitől a Caprox tablettát kaptam. Ismét elmondtuk az általunk észlelt tüneteket, megnézte az állat testtartását és a járását, viselkedését, úgy, hogy hagyta had járkáljon a rendelőben néhány percig. Megnézte az állat reflexeit minden lábán, ami rendben is volt. Végig tapogatta a testét, meghallgatta a szívét. A szemét is megvizsgálta, belevilágított mindkét szemébe. Csak annyit közölt velünk ezek után, hogy valami másra gyanakodik nem igazán emésztő rendszeri problémára. Szerinte a hányás valami más problémának a kísérő tünete lehetett. Ezután az asszisztense beadott az állat mindkét hátsó lábába egy-egy injekciót (áttetsző folyadék volt a fecskendőkben), az orvos pedig a kutya oldalába egy másik (kicsit sárgásabb színű, nagyobb mennyiségű folyadékot) injekciót adott. Azt az utasítást kaptuk, hogy másnap reggel újra jelentkezzünk a kutyával. Amikor megkérdeztem, hogy az állat mit kapott és tapasztalhatunk-e valamilyen rendellenességet vagy mellékhatást, és ebben az esetben mit tegyünk, akkor mindössze azt a választ kaptuk, hogy ilyet nem tapasztalhatunk, mert ezek az injekciók csupán diagnosztikai anyagok voltak. Azt is mondta, hogy emellett lehet adni az állatnak a korábban kapott Caprox tablettából, amennyiben szükségesnek látjuk. Napközben ismét fecskendőből itattam, a lehető legtöbb alkalommal próbáltam vizet juttatni a szervezetébe. Már szinte semmit nem evett, a háztartási kekszet kis darabokban elfogadta. Minimális vizelete volt, a normálistól kissé sárgább színű. Széklete már nem volt ezen a napon. Nagyon gyenge volt. Az esti óráktól kezdve újra elkezdett járkálni a lakásban. Este kapott 1 szem Caprox tablettát, de egy pillanatra sem feküdt le, csak lassan ment a lakásban. Azt kezdtük észrevenni, hogy egyre inkább balra fordul, amikor felvettük és magunkhoz öleltük, akkor is balra fordította a nyakát és úgy tette a kis fejét a vállunkra, ebben a helyzetben pihent egy kicsit. Feltűnt, hogy egyre jobban zihálva lélegzett miközben járkált, csak akkor hagyott ez alább, amikor a kezünkben tartottuk. Hajnal 2 óra körül beadtam neki még egy szem Caprox tablettát, de nem igazán tapasztaltunk változást. Egész éjszaka ébren voltunk és felváltva tartottuk. 2017. 12. 30. Szinte semmit nem pihent előző éjjel. Reggel mentünk vissza az orvoshoz, már nagyon gyenge és fáradt volt. Az orvos ismét megnézte, hogyan járkál a rendelőben, mi elmondtuk, hogy mit tapasztaltunk. Ezután még a füleit ellenőrizte és csak annyit mondott, hogy szerinte a fejében van a probléma, nem pedig emésztő rendszeri gondról lehet szó, és azt is mondta, hogy nagyon hosszadalmas lesz a kezelése. Ezen kívül semmi részletet, sem a vélt betegség pontos nevét, sem az ezt követően beadott két injekció típusát nem közölte velünk. Annyi információt kaptunk, hogy ezek mellé már ne adjunk a kutyának Caprox tablettát, és a legközelebbi rendelési napon (ami az ezt követő 3. napon lett volna) ismét hozzuk további kezelésre. Hazavittük, útközben szegénynek a nyála is elkezdett folyni a szájából, pedig korábban ilyet soha nem tapasztaltunk. Ezen a napon is fecskendőből itattam a lehető legtöbb alkalommal, és szintén csak háztartási kekszet fogadott el. Már sajnos nem emlékszem, hogy ezen a napon volt-e széklete, és napközben volt-e vizelete. Szinte egész nap lassan ment a lakásban, továbbra is megfigyelhető volt, hogy balra fordította a fejét, de nem zihált már annyira, mint előző éjjel. A nyálcsordogálás napközben is megmaradt. Este 18:00-kor egyszer csak lefeküdt és el is aludt, gondoltuk már teljesen kimerült, vagy végre hatottak az injekciók és tud pihenni. Sajnos nem sokkal később, 18:15-kor hirtelen elkezdett rángatózni mind a négy lába és a farkát is emelgette, pörgette, valamint a szája széle is rángatózott. Először azt gondoltam, hogy csak álmodik és próbáltuk óvatosan felébreszteni, de sajnos gyorsan rájöttünk, hogy valami baj van, mert nem tért magához és a rángások sem csillapodtak. Természetesen az ügyeletes állatorvost hiába hívtuk, a telefonja már ki volt kapcsolva mivel este 18:00-ig volt ügyelet. A kezelő orvost csak telefonon tudtuk elérni, mivel nem tartózkodott a városban, azt javasolta, hogy mivel valószínűleg rohama van, próbáljuk simogatással nyugtatni és elméletileg idővel meg fog szűnni. Ezzel próbálkoztunk, de nem volt eredménye. Kértem tőle, hogy – mivel egy újabb állatorvoshoz fogjuk vinni a kutyát – mondja meg pontosan milyen injekciókat adott be reggel, mivel ez fontos lehet a további kezelés miatt. Erre azt a választ kaptam, hogy inkább, ha már ott leszünk a rendelőben, akkor hívjuk vissza és majd az orvosnak elmondja, hogy milyen injekciókat kapott aznap reggel a kutya. Hosszas telefonálgatás után találtunk egy állatorvost, aki hajlandó volt fogadni bennünket. Útközben sem tért magához szegény Charlie és a rángások sem csillapodtak, csak egy kevés, szinte víz színű vizeletet engedett ki. Este 19:20-ra értünk az orvoshoz. Többszöri próbálkozás után sikerült visszahívnunk a kezelő orvost, aki telefonon elmondta a minket fogadó orvosnak a szükséges információkat, de nekünk továbbra sem árulták el, hogy mit kapott aznap reggel a kutyánk. Ekkor már 70 perce tartott szegény kutya rohama. Ezután kapott Charlie egy nyugtató injekciót, amitől pár perc alatt elmúlt a rángás. A fogadó orvostól próbáltam információt kérni, hogy mire lehet ezután számítani, de semmivel nem tudott bíztatni, azt mondta nem lehet megjósolni, hogy visszatér-e a roham és azt sem lehet igazán tudni, hogy mi váltotta ki. Arra a kérdésemre, hogy lehetett-e ez csupán a reggel beadott hatóanyagok mellékhatása nemmel válaszolt, de továbbra sem árulta el, hogy mit kapott reggel a kutya, és azt sem, hogy mit mondott neki pontosan a kezelő orvos a telefonon. Mindezek után úgy döntöttem, hogy ott, akkor, elaltatom szegény drága kiskutyánkat. Kérem, hogy csak abban az esetben tegyék közzé szegény Charlie betegségének történetét, ha van idejük ezt a napló szerű, hosszúra sikerült, szomorú írást figyelmesen elolvasni és esetleg úgy ítélik meg, hogy mások számára tartalmazhat értékes tanulságokat. Mindenképpen szeretném viszont, hogy az alább megadott e-mail címemre írják meg, ha a leírtakból bármilyen betegségre következtetni tudnak, mivel számomra máig nem világos mi volt az oka annak, hogy 23 nap alatt elveszítettem egy vidám, egészségesnek tűnő, okos, erős kutyát, akit családtagként kezeltünk kölyök kora óta.
Nagyon sajnálom az elmúlt decemberben történteket, nem csodálkozom azon, hogy fél évvel a történtek után még mindig kérdések maradtak meg.
A helyzet azonban az, hogy a hosszú, sok adatot tartalmazó, naplószerű leírás alapján is csak legfeljebb annyit lehet mondani, hogy a Charlie a temérdek fájdalommal, rossz közérzettel járó krónikus betegségek, elváltozások egyikében szenvedhetett. Ez lehetett sokféle belgyógyászati-, endokrin-, onkológiai-, neurológiai-, ortopédiai- …… betegség.
Azt gondolom, hogy a legfőbb tanulság az lehet, hogy még egy ilyen bonyolult Karácsony körüli időszakban is fontos, hogy egy állatorvos irányíthassa egy beteg kutya vizsgálatát. Ha helyben kimerültek a vizsgálati lehetőségek, úgy az a jó, ha állatorvosa irányítja szakrendelésre, speciális vizsgálatra a beteget – ahol nem csak egyszerűen újra kezdik az előzmények kikérdezését, elvégzik a fizikális vizsgálatokat és jó esetben egy újabb alap vérlabort csinálnak – de ezen túlmenően belgyógyászati/neurológiai/ortopédiai/onkológiai/endokrin ….. kivizsgálás, speciális laborvizsgálatok, képalkotók (röntgen, ultrahang, száloptika, CT ……) és egyéb kiegészítő vizsgálatok is készülnek. Egy-egy nehezebben diagnosztizálható, ritkább megbetegedésre így derülhet fény még időben, az állat (és akár az ember) életében.
Az eutanázia után, ha boncolást és kiegészítő vizsgálatokat kértek volna, úgy szintén meg lehetett volna tudni a betegséget.
Jelen helyzetben azonban marad a találgatás, esélylatolgatás – de higgye el, hogy a korábban makkegészséges, fiatal, életerős kutya sok-sok tucat lehetséges betegségben szenvedhetett, ha “csak” ennyi adat áll a rendelkezésünkre.
Sajnálom a Charlie-t, Önöket és a tragikus történetben epizódszerepekbe kényszerülő Kollégáimat.
