Tisztelt Doktor Úr/Doktornő! 15,5 hónapos, ivartalanított kandúr cicám viselkedésével kapcsolatban szeretném a segítségét kérni. Ő nekünk született, a szobámban cseperedett egészen felnőtté, de 2 szintén kandúr testvérével együtt nagyon izgatott volt a kint történő események iránt, így hát elkövettük az alapvető hibát, s kiengedtük őket. Egyre többet ugráltak, szaladgáltak, másztak-csimpaszkodtak kint, s a végén már egész napokat akartak kint tölteni. A 3 kölyök cicából sajnos csak egyetlen maradt meg (őt sem autó nem ütötte el, sem pedig nem tűnt el rejtélyes módon), de a 8 hónapos korban elvégzett ivartalanítás és az ez általi pár napos bezártság sem volt már képes “kiölni” belőle a kinti világ iránti féktelen éhségét. Mára a legjobb vadászok egyikévé vált, igazi kis gyilkos, akit ha úgy van, 5 percig sem vagyok képes bent tartani. Régebben még sokat játszottunk, futottunk együtt, sokat aludt az ölemben, elvárta, hogy munka helyett is vele foglalkozzak, ma már azonban, főleg a tavasz beköszöntével szinte az egész napot kint tölti, és 2-3 alkalommal maximum 5 percre előtűnik, hogy egyen. Éjszakára mindig bezárom őt a lakásba, mert féltem a kinti veszélyektől, de ez csak növeli az éhségét. Úgy érzem, hogy szeret engem, mert reggelente mindig hozzám dörgölőzik, odabújik, megpuszil, dorombol, de mindez néhány perc, máris kéredzkedik ki, s néhány óra elteltével jelentkezik, hogy éhes, és amint jóllakott, indul is további útjára. A szomszéd jelezte, hogy rengeteget jár át hozzájuk, sokszor az egész napokat ott tölti, és még enni is adnak neki (mindenféle maradék házi koszt!), ami némileg aggodalmat kelt bennem. Lehet, hogy a cicám csak a körülményekhez ragaszkodik, és hozzám nem? Lehet, hogy egyszer csak el fog költözni innen? Nálunk ő családtag, születésétől fogva mindent megadunk neki, 1x még kórházba is kellett vinnünk egy pánikroham miatt, és valóban nagyon-nagyon elkényeztetjük. Lehetséges, hogy ő mégsem ragaszkodik úgy hozzánk? Olyan előfordult többször is, hogy macskák a szomszédtól átköltöztek hozzánk, minket választottak, lehet, hogy ő inkább máshoz ragaszkodna? Vagy csak még nagyon fiatal, szenvedélyes, impulzív, és dúl benne a vadászösztön és kalandvágy? Lehet, hogy még nem elég kiforrott a személyisége, nem elég felnőtt? Lehet, hogy szeret minket és kötődik hozzánk, csak mindez még nem központi dolog az életében? Vagy mi csináltunk valamit rosszul a nevelésében? Lehet, hogy sokkal többet kéne vele játszani, foglalkozni vele hétvégéken? Nagyon köszönöm előre is a válaszát!
Nagyon személyes, emberi tulajdonságokkal “ruházza fel” a fiatal herélt kandúrt – pedig macskáék ösztönvilágában ezek az érzelmek valószínűleg nincsenek jelen. Nálak a táplálék, élettér, zsákmány, komfortos pihenőhely, nemi partner (amíg ivaros) ….. tényezők dominálnak – és egy fiatal, jó általános állapotban lévő egyed nagyobb területeket bejár ezek felderítése és kihazsnálása érdekében. Hála/hálátlanság, szeretet, hűség …. kevéssé értelmezhető a cicák viselkedésében.
Leírásában egyébként semmi szokatlant nem vélek felfedezni. Játszani, cirógatni, etetni is akkor érdemes a cicát, amikor ő igényli.
Nem gondolom, hogy bármit elrontanának, ha a cicát rendszeres védőoltásokban, parazitamentesítésekben részesítik, ivartalanították és helyesen táplálják. Azt is gondolom, hogy az évek műlásával gyre több időt fog otthon tölteni.
