Mostanában sokat olvastam arról, hogy a kutyák is falkában érzik jól magukat, mint a farkasok.Nekik az emberek a falka, a családtagok.Sokan írják, hogy az udvaron tartott kutya rosszul érzi magát egyedül, a falkatársai, mármint a család bemegy a házba, dolgozni, stb.és ő úgy érzi magát, mint a perifériára szorult farkas, akit a falka kivetett magából.Ezért nem szabadna az udvaron tartani a kutyát, be kell vinni a lakásba mégha hatalmas nagy is.Ez így van?Tényleg így hat rájuk ha a családtagok bemennek, ő meg kint marad?És mi a helyzet akkor, ha több kutyám van?Ilyenkor már a falka megvan neki kint, itt 4-5 kutyára gondolok.Vagy mi van, ha 2 kutya van. Nem igazán tudom mit gondoljak, mert sokan kint tartanak 1 kutyát is, szeretnék tisztán látni velük kapcsolatban.
Én is biztos vagyok abban, hogy lehet akár egyetlen kutyát is csak az udvaron, kertben vagy kennelben testi/lelki egészségben tartani megfelelő körülmények között – és jól el lehet rontani egy kutya viselkedését a lakásban is. Az ördög természetesen itt is a részletekben rejlik.
Természetesen én sem a rövid láncon tengődő, sárban/jégben fekvő, hetekig befagyott itatótálat nyalogató, vasvilláról etetett , soha nem sétáló, mozgó, gazdival soha nem érintkező páriákról beszélek. Nem is kistestű, a szobahő alatt hőmérsékletet rosszul toleráló egyedekről. Ha a felsoroltak egyike sem áll meg, a legtöbb kutya elfogadja és jól tolerálja, ha esetleg neki nincs bent keresnivalója – hasonlóan, mint azt, hogy a lakásban esetleg nincs vetélkedés a gazdi tányérjáért, foteljéért, ágyáért. Én is ismerek lakásban élő komondorokat, pulikat, bernáthegyit, berni pásztort, kaukázusit, moszkvai őrkutyát, malamutot, husky-t, akitát ….. még több nagytesű dús szőrzetű keverék kutyát – akik kiegyensúlyozottan élnek a családdal a lakáson belül, de legalább ugyanennyi boldog, kiegyensúlyozott kutyát ebből a típusból, akik nem mehetnek be a lakásba.
Azaz, igen, szerintem lehetséges egy kutyával lakáson kívül is jó gazdiként bánni, jó kapcsolatban együtt élni.