Üdvözlöm! 1 év 4 hónapos yorki kutyusomat 1 hónapja megtámadta egy nálánál nagyobb kutya. A támadó kutyát észre sem vettük addig, amíg egyik pillanatról a másikra előugrott egy számunkra takarásban lévő részről, így aztán igazán felkészülni sem volt rá idő. Annyit tudtam tenni, hogy a hámjánál fogva rántottam fel a kutyusomat a másik kutya alól. Meg nem harapta ugyan a kutyámat, de megcsípte, meg hát az addig ilyet nem tapasztalt kutyám számára elég ijesztő lehetett a helyzet. Ami miatt írok, hogy azóta az addig más kutyákkal nagyon barátságos, kezdeményező kutyusom hirtelen tartózkodó lett, teljesen mindegy, hogy nálánál nagyobb, vagy kisebb kutyáról van-e szó. Ha a másik kutya egy kicsit is játékosabb, vagy erőteljesebben közeledik hozzá, még ha játékból, érdeklődésből is teszi azt, az én yorkim kapásból kaffog rá, felhúzza a fogínyét és ha úgy látja, jelzés képen „csípne” is. Látom rajta, hogy nem haragból, hanem félelemből jön ez a reakciója. Sajnos most olyan kutyusoknál is használja ezt, akikkel eddig jól elvolt, vagy eltűrte, ha azok egy kicsit jobban molesztálták. A kérdésem az lenne, hogy milyen módon tudom visszaállítani a bizalmát más kutyusok iránt, és hogy tudom leszoktatni arról, hogy ne reagáljon a leírt módon? A nyugodt magatartás, kézbe vétel melletti ismerkedés nem jött be, a kezemből is támadna, ha a másik kutya érdeklődőbb. Hámnál fogom, dicsérem, ha nem támad, de amint előjön a félelemérzete, ugyancsak támad. Jobb híjján próbáltam rákoppintani az orrára, de igazán ez sem használ, és hát a kutya-gazdi kapcsolatnak sem tenne jót, ha állandó jelleggel így próbálnám leszoktatni róla. Kérem tanácsát ez ügyben. Köszönettel
Azt javaslom, forduljon ezzel a kérdéssel kutyapszichológiában jártas szakemberhez. Én csak laikusként tudok annyit hozzászólni a kérdéshez, hogy még emberek esetében is, akiket valamilyen stressz ért, nagyon nehéz a bevésődött félelemtől megszabadulni. Gondolok itt azokra az esetekre, amikor súlyos kutyatámadást túlélt gyermek ( vagy akár felnőtt) többé nem szívesen megy kutyák közelébe, vagy a motorbaleset után soha többé nem ül motorra, vagy egy elakadt liftben töltött éjszaka után mindig a lépcsőt választja… Teszik ezt annak ellenére, hogy az emberek józan ítélőképességére sokkal könnyebb hatni, könnyebb nekik elmagyarázni, hogy nem minden kutya harap, nem minden repülő zuhan le…, mégis vannak ilyen szorongásokkal élő emberek. A kutyákkal ez még sokkal nehezebb.
