Körülbelül fél éve került a családunkhoz egy kutya, így nagyon megszerettük, ám visszatérő problémákkal szembesültem. Egy állatvédő liga hozta el egy menhelyről az altatása előtt. Egészen biztosan verték, mert idekerülésekor izgága volt, kétszer meg is harapta szüleimet, gyorsabb mozdulatokra reagálva (simogatáskor). Az ok amiért Önhöz fordulok az, hogy a mai napon engem is, majd 20 percre rá édesanyámat is megharapta újból. Eddig mindig engedte hogy felemeljük, most is odajött kedveskedni, majd mikor felemeltem elkezdett lecsúszni és amikor mefogtam hogy ne essen le az ölemből egyből mély sebet harapott az alkaromon, majd kis időre rá édesanyámén is aki szintén meg akarta simogatni. Mi az ujsággal való orrhegyen pöccentésnél súlyosabb nevelési módszert soha nem alkalmaztunk. Lehetséges-e az, hogy (a tacskókra oly jellemző módon) a lecsúszáskor a gerincénél fellépő érzékenység hatására egyből harapással reagált (nem nyüszített). Épp kezdett bennünk eloszlani a kétség afelől, hogy hamis lenne a kutyánk, ugyanis befogadása után 3 héttel semmi ilyen jellegű dolog nem történt.
Lehetséges, hogy fájdalom lépett fel a legutóbb történt incidens során. Ezt fizikális, valamint röntgen vizsgálatokkal lenne érdemes kivizsgálni. Ha a kutyának nincs fájdalommal járó szerbi elváltozása, akkor marad a viselkedési zavar. A kutyának nem illik megharapnia gazdáját és a családtagokat, ez mindenképpen szocializációs zavarként jellemezhető. Léteznek gyógyszeresen befolyásolható viselkedési zavarok is, ezt azonban szakembernek kellene eldöntenie, hogy erről van-e szó. De az is lehet, hogy ezt a kutyát sohasem lehet majd plüssállatként ölbe venni, vagy felemelni a földről. Amíg fény nem derül az okra, ne kísérletezzenek vele.
