Van egy 4 éves magyar vizsla kan ”kutyánk”. Ezt azért írom így idézőjelbe, mert közös kutya volt, míg a volt párommal együtt laktam.A kutya nála maradt,de én továbbra is gondoskodom róla (már 1,5 éve, hogy eljöttem); meglátogatom, leviszem sétáltatni,játszom vele, orvoshoz én viszem, és havonta egy pár napra el tudom vinni magamhoz is. 1 héten háromszor mindenképp látom a kutyát. Boszkót kétszer műtötték térdszalagszakadással. A 2. műtét óta kb. (nem tudom van-e összefüggés) bizalmatlan lett az emberekkel. Ez már 2 éve volt. Párszor előfordult az ezutáni időszakban is már, hogy gyerekek futottak oda hozzá (mint máskor előtte), de most nem örült nekik,láttam rajt,hogy fél. Meg néha morgott ismerősökre, rokonokra is, akiket egyébként nagyon szeret. De csak védekezően, ha közeledtek hozzá. Tehát arra példa még nem volt, hogy ő megtámadott volna bárkit is.Amióta én elköltöztem onnan, ez a viselkedés többször, gyakrabban is előfordult. Most viszont, ami az elmúlt két hétben ill. tegnap történt az már sok, és nagyon-nagyon félek, hogy Boszkónak komoly problémái vannak bár nem tudom, hogy lelki eredetű-e vagy sem.December 23-án elvittem orvoshoz, mert kiütések jelentek meg rajta+ még a pofája ill. a szemkörnyéke duzzadt volt, de nem is kicsit. Kapott vénásan egy szteroidos injekciót. Kiütés elmúlt, dagadás leapadt, az allergiás tünet így kezelve lett. Ezután két napig hányt, orvosom tájékoztatása szerint (dec.27-én ismét jártam ott vele)ez lehet az injekció hatása. Majd most január elsején is vissza kellett vinnem, ugyanúgy kiütés, fülduzzadás. Még egy gyengébb szteroidos injekció, plusz egy kálciumos.Tegnapi nap folyamán, ami velem még soha nem történt meg. Meg akartam simogatni és rám morgott. (megint kijöttek rajt egyébként a kiütések)De utána mindig jön, hízeleg, ahogy máskor is szokta. Megint bement a szobába, lefeküdt a helyére, közeledtem, megint morgott. Kimentem, hozta ki utánam a labdáját és hízelgett. Ezt csinálta egyfolytában. Az állatorvosom sajnos több megoldást nemigen tud mondani, ezért is fordultam Önhöz. Nagyon félek tőle, hogy a kutyának valami nagyon-nagy baja van. Közben remeg, és szemmel láthatóan fél. Tudni kell azt is, hogy én a kutyát sohasem bántottam, míg ott laktam velem aludt az ágyon, mindig hozzám bújt oda. Mindig én voltam a kedvence hiszen tudta, hogy mindent megengedek neki, de attól függetlenül mindig is engedelmes értelmes kutya volt és most is az. A volt párom sem bántja soha és ő is nagyon szereti. Imádom a kutyámat, ezért nagyon kérem, ha tud mihamarabb válaszoljon, szeretném, ha ezektől a kínoktól megszabadulna, és újra kedves életvidám kutya lehetne.
Hát ez nem lesz egyszerű … Ugyan nagyon érzékletesen leírta a történteket, de mégis kevésnek érzem a konkrét adatot, főleg ami a kutya szervi megbetegedésével kapcsolatos. Véleményem azért van az ügyről, és a következőképpen foglalható össze: A magyar vizsla köztudottan „nagylelkű” fajta, biztosan lelkileg is megviselték a gazdival és a környezettel összefüggő változások. Mellette pedig valamilyen rossz közérzettel és fájdalommal járó megbetegedése van a kutyának, ami súlyosbítja a viselkedési zavarait. A szervi megbetegedést diagnosztizálni kellene. Ezt laboratóriumi vizsgálatokkal, képalkotó vizsgálatokkal kiegészítve kell megtenni. Ha megvan a betegség és sikeresen kezeljük a kutyát, könnyen lehet, hogy a pszichéje is újra normálissá válik. Ha nem – nos akkor azt is kezelni kell. A szervi megbetegedés diagnosztizálására és kezelésére kérje állatorvosát, vagy ha ő úgy érzi, ajánljon specialistát. Kutya pszichológusnak pedig Dr Sátori Ágnes (30/3964094) állatorvos kolléganőmet ajánlom.
