Kutyámról úgy döntött a családom – több orvost is megkérdeztünk és alaposan megvittatva a kérdést – elaltattuk hétfőn. Ezt tartottuk helyesnek, hiszen a kutyus haldoklott. (nem indult be a vérképzése a vérképző inekcióktól, magától nem vett kaját magához, úgy kellett etetni…) Az altatásnál én és apukám voltunk ott. Otthon történt az altatás, átjött a doki egy fecskendővel és beadta a kutyának az altatót. A kutya elkezdett síkítani és harabdáni minket (én és apu fogtuk a fejét). Természetesen fel voltunk háborodva. Az állatorvos azzal magyarázta, hogy a kutyám természetes védekező mehanizmusa lépett fel a halállal szemben…. Én azzal magyaráztam, hogy valószínüleg a tűvel fájdalmat okozott a kutyának és ezért történt ami történt. (néha oltásnál is ha rosszúl szúrták, akkor szintén így viselkedett) kérdésem, szenvedett-e a kutya? Vajon tényleg érezte azt hogy a vég következik? Kissé lelkiismeretfudalásom van a okozott fájdalomért, mert mikor beszéltünk egy másik orvosal ő e lmesélte hogy úgy szokta csináni, hogy először maszkot tesz a kutyára, és aztán befecskendezi a szert. Mi is történhetett? Igazából nem akartunk elkezdeni beszélgetni errő,l azzal aki elatatta mert mérgesek voltunk rá, bár hangosan nem méltattuk. Köszönve eddigi válaszait.
Nagyon sajnálom a történteket. Elsősorban persze a kutyát, de a megrázó utolsó percek miatt magukat is. Nem magukat akarom megnyugtatni, vagy a kollégámat indokolatlanul mentegetni – de szegény Astor nem tudhatta, nem érezhette, hogy a vég következik. Sajnos otthoni környezetben, a gazdik jelenlétében előfordul, hogy egy szinte jelentéktelen fájdalomra is (amit pl egy intravénás injekció beadása jelent)és a szükséges rögzítésre egy türelmetlenné vált kutya, aki előtte sok mindent átélt, felfokozottan reagál. Otthonukban az állatorvosnak nem volt lehetősége maszkkal isofluránnal, vagy halothán gázzal elbódítani a kutyát – nem cipelhetett altató gépet magával. A szegény Astor pedig véleményem szerint nem annyira az elviselhetetlen fájdalomra – hanem sokkal inkább az újabb macerára, a rögzítésre, lefogásra reagált ilyen szokatlanul. Ne legyen lelkiismeretfurdalásuk magukkal szemben sem – mindent megtettek a kutyájukért. És ne orroljanak a kollégámra se – egy rendelőben valószínűleg nem lett volna ilyen ijesztő élményben részük, persze akkor pedig az utazás viselte volna meg szegény Astort.
