Astor III.

2006.01.12.

Kutyámról úgy döntött a családom – több orvost is megkérdeztünk és alaposan megvittatva a kérdést – elaltattuk hétfőn. Ezt tartottuk helyesnek, hiszen a kutyus haldoklott. (nem indult be a vérképzése a vérképző inekcióktól, magától nem vett kaját magához, úgy kellett etetni…) Az altatásnál én és apukám voltunk ott. Otthon történt az altatás, átjött a doki egy fecskendővel és beadta a kutyának az altatót. A kutya elkezdett síkítani és harabdáni minket (én és apu fogtuk a fejét). Természetesen fel voltunk háborodva. Az állatorvos azzal magyarázta, hogy a kutyám természetes védekező mehanizmusa lépett fel a halállal szemben…. Én azzal magyaráztam, hogy valószínüleg a tűvel fájdalmat okozott a kutyának és ezért történt ami történt. (néha oltásnál is ha rosszúl szúrták, akkor szintén így viselkedett) kérdésem, szenvedett-e a kutya? Vajon tényleg érezte azt hogy a vég következik? Kissé lelkiismeretfudalásom van a okozott fájdalomért, mert mikor beszéltünk egy másik orvosal ő e lmesélte hogy úgy szokta csináni, hogy először maszkot tesz a kutyára, és aztán befecskendezi a szert. Mi is történhetett? Igazából nem akartunk elkezdeni beszélgetni errő,l azzal aki elatatta mert mérgesek voltunk rá, bár hangosan nem méltattuk. Köszönve eddigi válaszait.

Nagyon sajnálom a történteket. Elsősorban persze a kutyát, de a megrázó utolsó percek miatt magukat is. Nem magukat akarom megnyugtatni, vagy a kollégámat indokolatlanul mentegetni – de szegény Astor nem tudhatta, nem érezhette, hogy a vég következik. Sajnos otthoni környezetben, a gazdik jelenlétében előfordul, hogy egy szinte jelentéktelen fájdalomra is (amit pl egy intravénás injekció beadása jelent)és a szükséges rögzítésre egy türelmetlenné vált kutya, aki előtte sok mindent átélt, felfokozottan reagál. Otthonukban az állatorvosnak nem volt lehetősége maszkkal isofluránnal, vagy halothán gázzal elbódítani a kutyát – nem cipelhetett altató gépet magával. A szegény Astor pedig véleményem szerint nem annyira az elviselhetetlen fájdalomra – hanem sokkal inkább az újabb macerára, a rögzítésre, lefogásra reagált ilyen szokatlanul. Ne legyen lelkiismeretfurdalásuk magukkal szemben sem – mindent megtettek a kutyájukért. És ne orroljanak a kollégámra se – egy rendelőben valószínűleg nem lett volna ilyen ijesztő élményben részük, persze akkor pedig az utazás viselte volna meg szegény Astort.

Cím: 1221 Budapest, Kossuth L. u. 52.
Tel.: (06–1) 229–3865
Fax: (06 1) 482-0086
Nyitvatartás: H-P 8–20, Szo 9–12.

e-mail:
[email protected]
[email protected]

Megközelíthető:
33, 114, 213, 214, 133E jelzésű autóbusszal
47-es villamossal (a végállomástól, a Városház tértől pár perc séta)
vonattal a Déli Pályaudvartól Budafok megállóig

Kisállatkozmetika:
Fegyverneki (Kiss) Orsolya: 06-70/385-2513
Lakner Petra: 06-20/959-5993