7 éves, középtermetű keverék kan kutyámnak tavaly februárban, 6 éves korában volt egy epileptikus rohama. Ez mindössze 2-3 percig tartott, a kutya járása hirtelen bizonytalanná vált, hátsó lábaival nem tudta megtartani a súlyát, hátát begörbítve mozgott és leült majd az oldalára feküdt, lábait maga alá húzta, ujjait görcsösen széttárta. Tekintete tiszta maradt és mindvégig magánál volt, figyelt rám, próbált felkelni és odajönni mikor hívtam, ez azonban lábai görcsös rángásai miatt nem sikerült neki, feltápászkodott, majd újra eldőlt. Mindez kb. 2 percig tartott, akkor megszűnt a görcs, a kutya magától felült, kissé dülöngélve még, de újra járni kezdett és néhány pillanat alatt visszanyerte egyensúlyát, ezek után pedig boldogan ugrált, játszott tovább mintha mi sem történt volna, nem volt fáradt, kedvetlen vagy kimerült. Ezek után mindez nem jelentkezett egészen idén márciusig (legalábbis nem vettük észre, hozzáteszem kerti kutyáról van szó, aki a nap nagy részét sajnos egyedül tölti itthon). Ekkor a roham pontosan ugyanúgy zajlott, mint tavaly februárban, a kutya hirtelen görcsösen eldőlt, simogattuk, beszéltünk hozzá, tudatát most is megőrízte és néhány perc múlva a régi volt, a roham ahogy jött el is múlt és a kutya ismét futkározott tovább, mintha mi sem történt volna. Majd ugyanez megismétlődött 2 hónappal később, június elején és most, szintén két hónap múlva, augusztus végén. A rohamok hossza és lefolyása változatlan, látszólag semmilyen stresszhatás nem éri a kutyát (nagy ijedtség, vihar, petárda durranás vagy az öröm hazaérkezésünkkor eddig úgy tűnt nem befolyásolja, ilyenkor nem volt még rohama), egyszerűen egyik pillanatról a másikra elkezdi felkapkodni az egyik hátsó lábát, leül majd eldől, görcsösen szétfeszíti az ujjait, maga alá húzza a lábait, de tudatánál van és 2-3 perc múlva boldogan ugrál tovább. Állatorvosunk mindeddig azt javasolta ne adjunk neki epilepszia elleni gyógyszert, mert azt élete végéig kéne szednie és amíg ilyen ritkán, rövid ideig tart a roham és a kutya utána rögtön jobban lesz, felesleges a szervezetét gyógyszerrel terhelni. Kérdésem az lenne, a gyógyszer hatására előfordulhat-e, hogy a kutya teljesen tünetmentes lesz, vagy csak ritkítani lehet vele a rohamok számát? Előfordulhat-e, hogy valójában nem is epilepszia, hanem valami más betegség áll a rohamok hátterében? Kutyám idősödésével a rohamok száma és súlyossága valószínűleg növekedni fog (esetleg ennek tudható-e be, hogy az utóbbi időben a rohamok 2 havonta jelentkeznek, míg korábban az első észlelt után csak egy évvel később vettük észre a következőt), vagy ez nem törvényszerű, esetleg élete végéig nem lesz ennél súlyosabb a dolog? Igaz-e, hogy minden egyes roham alatt agysejtek pusztulnak el, vagy csak a súlyosabb, hoszabb ideig tartó rohamok alatt fordul elő ez, mikor a kutya nem vesz levegőt és hosszabb ideig nem jut oxigén az agyba? Kutyámmal rendszeresen járok kiállításokra (természetesen keverék osztályba), illetve jövőbeni terveim közt szerepel vele munkavizsgákon való részvétel, melyek együtt járnak bizonyos fokú stresszel és utazással. Ön szerint csökkentsem-e ezeket a kutya egészsége érdekében, vagy kezeljem őt továbbra is egészséges kutyaként, ahogy két roham között tulajdonképpen az is?
A kutya tünetei kapcsán gyakorlatilag az epilepszia és epileptiform betegségek minden vonatkozására rákérdezett. Véleményem szerint elsőként a kutya részletes vizsgálatával (részletes kórelőzmény, fizikális vizsgálatok, sok vérvizsgálat, kardiológiai vizsgálat (EKG és szívultrahang is), hasi ultrahang és a koponya CT, MRI, vagy SPECT vizsgálatával – specialista bevonásával (Dr. Kómár Gyula, vagy Dr. Kiss Gabriella) volna érdemes tisztázni, hogy valójában epilepsziás megbetegedésről és nem keringési zavarokról, májelégtelenségről, mérgezésről, idegrendszeri fejlődési zavarról, vagy akár daganatról … stb van-e szó. A klasszikus epilepsziát is (állatorvosa véleményével ellentétben) szerintem kezelni kell és érdemes. Kérdései mindahányan helyénvalóak és a kutya és az Ön szempontjából is fontosak – de a vizsgálatok adatai nélkül lehetetlen megválaszolni őket. Bármelyik magyar nyelvű keresőprogramban megtalálja a két specialista elérhetőségeit. Szerintem beszéljen kezelőorvosával és amennyiben mindketten úgy gondolják kérjék egyikük segítségét.