Tudom, ez a hely arra való, hogy a kétségbeesett, tanácstalan gazdik segítséget kapjanak, feltehessék kérdéseiket én most mégis másra használnám egy rövid időre…Szeretném megosztani örömünket, és szeretnék reményt adni másoknak a történetünkkel, akik esetleg hasonló helyzetben vannak, voltak mint mi… 2007.08..16-án ”Reménység” jeligével leírtam kutyusunk, egy 6 éves rotweiller kan kutyus kálváriáját. Lábamputáció, fertőzés, az a bizonyos ”húsevő” baktérium melytől hihetetlen gyorsasággal haltak el a szövetek a lábában. Másnap a T. Doktor úr volt szíves és válaszolt, elmondta ötleteit, annak ellenére, hogy – tudom – ez látatlanban milyen nehéz és esetlegesen mekkora sullyal bír. Azóta minden megváltozott 🙂 A mi drága kutyusunk a gyógyulás útján halad, eszeveszett gyorsasággal 🙂 Mint kiderült akkor, egy nagyon súlyos baktériumos fertőzést kapott (a nevére nem emlékszem). Az állatorvos mintát vett és elküldte kitenyésztésre, ott állapították meg, utána tudták biztosra, hogy mivel állnak szemben, mi lenne a leghatásosabb kezelés. De az is igaz, hogy az utolsó utáni pillanatban sikerült elkezdeni a kezelést. Az orvosok szerint nagyon nagy szerencsénk van, volt… Most úgy áll a helyzet, hogy az amputáció vágásából eltávolították a varratokat, nagyon szép lett a heg, alig látszik. Ami a hatalmas lyukakat illeti a lábán, és az elhalt részt… Napról napra kisebb a rés, elkezdett újra feltöltődni szövettel és az orvos szerint 1-2 hét és a bőr is elkezd visszanőni rá. Persze az idáig vezető út nem volt egyszerű… Naponta fertőtleniítő szert kellett a lyukakba ”spriccelni”, letörölgetni, gyógyszerezni stb stb. De MEGÉRTE!!! 🙂 Ezzel a pár sorral szeretném üzzeni a többi gazdinak, hogy ha egy pici esély is van a gyógyulásra, akkor MINDENT el kell követni a cél érdekében. Természetesen figyelni arra, hogy soha ne okozzunk az állatnak nagyobb szenvedést mint ami a cél érdekében még megéri. Bár az igazsághoz az is hozzátartozik, voltak pillanatok mikor megfordult a fejünkben, nem önző-e amit teszünk… És azt is tudom, hogy a gazdikban meglévő jószándék néha nem elég…A mi történetünk is sajnos nem csak kitartást de rengeteg anyagai ráfordítást kívánt meg tőlünk… rengeteg vizsgálat, a műtét, gyógyerek, utókezelések, az állatorvosi ”látogatások” egyéb vitaminok, a mai napig tartó antibiotikum kúra sbt. közel 300.000,-Ft-nál tartunk és még nincs vége.Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy megengedhettük ezt magunknak, de tudom vannak akik nincsenek ilyen szerencsés helyzetben. Kívánom minden kedves gazdinak, hogy szerető állatának sorsa SOHA ne múlhasson az anyagiakon. Végezetül szeretném megköszönni a Doktor úrnak is, hogy anno válaszolt egy akkor még nagyon kétségbeesett gazdinak 🙂 Remélem, hogy ezzel a ”pár” sorral nem raboltam senki idejét. Ui: A legutobbi vizsgálatok szerint nincs jelen pillanatban sehol áttétes daganat 🙂
Köszönjük, hogy nem csak kezdeti kétségeit és kérdéseit osztotta meg velünk, de sikereikről és örömeikről sem felejtett el tudatni minket. Őszintén reméljük, hogy sebgyógyulás nehézségei után a tumor kiújulása szempontjából kritikus időszakon is túljutnak állatorvosuk segítségével, és meggyógyul a rotti. Mindannyian – a kutya, Önök és állatorvosuk is – ezt érdemelnék.