Hál istennek, most nem betegséggel kapcsolatban van az érdeklődésem. 2 db cica van 1 fiu aki már nem fiú, a másik kislány akit nemsokára elviszünk mütétre. A kérdésem: nagyon szeretnék 1 kis zsebi kutyust (kistermetüt). De a fiu cica aki most 8 éves gyönyörű nagy perzsa, időnként epilepsziás (mostanába ritkábban). Ő nem egy ölbeülüs tipus, mivel nálunk született, és odaakartuk adni valakinek ezért kiskorában nem igazán vettük fel, hogy ne fályon a szivünk amikor elviszik. Odaadtuk valakinek és visszakellett hozni mert az égvilágon semmit nem fogadott el, nem evett nem ivott semmit (volt miből leadnija addig is). Ezért lenne a kérdésem, hogy mitévő legyek.
Esetükben tipikusan a „puding próbája az evés lesz”. Nincs ember, aki maguknál jobban megérezhetné, tudhatná, hogy vajon egy új jövevény érkezése mennyire izgatja fel, és ez milyen módon hat az epilepsziás cicára. Meg kell próbálni egy kistestű kölyökkutya többszöri felvitelével a lakásba, hogy mit szól hozzá a macsek. Első reakciója bizonyára a tömény útálat lesz – de ki tudja, lehet, hogy szépen lassan hozzászokik és elviseli az új jövevényt.
