Egy év körüli cirmos cicánkat körülbelül egy hónaposan fogadtuk be, a kezdetektől eleven, kicsit vad, ”gyermeki” játékai többször hagytak nyomot a bőrünkön. Támadásai sokáig valóban játékosak voltak és szándékosan nem okozott sérülést. Az első elgondolkodtató változás az volt, hogy hátba támadott, nekiugrik a hátamnak, vagy hátulról vetődik a lábamra – a karmait szerencsére nem használja szándékosan, de előfordul, hogy beakad. Ezzel csak engem ”tisztel” meg, a páromat nem támadja így. Néhány hónapja felvette harci tárába a harapást is. A legfurcsább, hogy egy hónapja használja feltűnően sokat támadásra a fogait – azóta, hogy kiherélték. Megállítható ez valahogy? Félek, hogy ha büntetem, csak rosszabb lesz, elég bosszúállónak tűnik. Meg kell jegyeznem, hogy miközben a párom is ugyanúgy foglalkozik a cicussal, csak engem támad hátba és harap meg, de csak hozzám bújva alszik éjjelente. Van módszer, amivel megszelidíthető az ilyen kis harci macska ( aki egyébként édes, bújós cica is tud lenni, ha akar, csak ritkán akar)
Mostanság mintha szaporodnának az agresszivitással kapcsolatos kutya- és macskatartói kérdések. Tény, hogy én is találkoztam már olyan herélt kandúrral, de akár nősténymacskával is, amelyik durván játszik, támad, akár agresszív is családtagokkal és/vagy látogatókkal szemben. Az ilyne macskák szinte mindig lakásban, ingerszegény környezetben tartott egyedek – akik egyszerűen nem tudják aktivitásukat levezetni. Ebben egy elfoglat család tagjai is sokat tehetnek pl: reggel, este akár a személyek forgószínpad szerűn néhány percet fáraszthatják, leharcolhatják a cicát (földön húzogatható játékkal, bebugyolált kézzel). Az esetek egy részében a hormon hatóanyagtartalmú párologtató, vagy spray gyógyszerformájú szerek (Feliway) is használhatnak.
