Kedves Kolléga! Az egyszerűség kedvéért párom e-mail címéről írok. Magam humán kardiológus vagyok intenzív osztályos gyakorlattal is. Ezt azért bocsátom előre, mert tegnap volt alkalmam „tanulmányozni” a kérdéses ebet. Mivel az állat nincs mindig velünk (de ettől kezelése még rendszeres), én is kétkedő voltam az acetazolamid – párom által leírt és látott – mellékhatásával kapcsolatban. Nos, tegnap 1/4 tbl Huma-Zolamid tbl-t adtam be neki. Mintegy 40-45 perc múlva kezdett furcsán viselkedni. Egyre többet ásított, miközben Kussmall típusú periodikus légzése jelentkezett. Mivel ezt a fajta légzés humán gyógyászatban a ketoacidozis és az emelkedő koponyaűri nyomás állapotában látjuk, elgondolkodtam a farmakológiáról. Az acetazolamid kifejezetten savi irányba tolja el a pH-t. (Ezért is adjuk humán kardiológiában pl. Furosemiddel lúgossá hajtott embereknek, hogy savi irányba vigye el a pH). Szerintem az történhet, hogy – lehet csak ez a kutya – a pCO2 emlekedésével (savi vegyhatás, proton felszaporodás) reagál. Ráadásul kis testű, ezért még a 250/4 mg acetazolamid is jelentős pH csökkenést okoz. E miatt történik a pCO2 emelkedése, az agynyomás fokozódása, mely kifejezett „vad” reakciókban nyilvánul meg. Rendezetlen rohangálás, dörgölődzés a földhöz, körbeforgás, és rengeteg ásítás. MA reggelre jelentősen szelidültek a tünetek, v.s. estére már nem is lesz semmi. Ugyanakkor nagyon érdekesnek vélem az esetet. Kíváncsi vagyok véleményedre!
Nézd, a tartós, nagy dózisú acetalozamide etetés farmakológiai hatásai kutyában is ismertek. A sav/bázis egyensúly és az ionháztartás változásai(perzisztens acidémia, hyperchlorémiás metabolikus acidózis, emelkedett artériás O2 cc, enyhefokú hyponatrémia) … kutyában az emberhez hasonló módon jelen lehetnek. Én magam főleg onkológiai betegekkel foglalkozom, az acetazolamid általam ritkán használt szer. Alkalmazása során soha nem tapasztaltam, és más általam kérdezett állatorvos sem tapasztalt még kifejezett idegrendszeri tüneteket kutyákon. A fejtegetésed azonban teljesen logikus, nem kizárható, hogy a néhányszori, magas dózisú szer egy-egy érzékeny egyedben a leírt tüneteket kiváltja. Én magam rendszeresen és régóta dolgozhatom együtt humán kollégákkal, nukleáris medicina szakemberekkel, onkológusokkal, radiológusokkal – elmondhatom, hogy rengeteget tanultam tőlük. Számtalan szakmnai és családi segítséget kaptam már tőlük és elmondhatom, hogy ők is szeretnek velem együttműködni, együtt dolgozni. Kérlek szépen, hogy ne elsősorban az én igen kevés tapasztalatot rejtő véleményemre, hanem a szemész kolléga sokkal többet érő véleményére légy kíváncsi és vele egyeztessétek a Csipike kezelését – legelső sorban az ő érdekében. Nagy tapasztalatú szemészt én összesen hármat ismerek – Szűcs Zsuzsannát, Szakmáry Katalint és Szentgáli Zsoltot – mindhárman jóval mélyebb ismeretekkel rendelkeznek a zöldhályog kezelése területén, mint én. A kiegészítő kezelések módosítása, esetleg elhagyása sem lehet az én véleményem alapján megalapozott döntés.
