Kedves doktor úr! Van egy idősebb ivartalanított lány házicicám. Szegény már sok mindenen keresztül ment velünk, költözés stb. Nagyon szeretjük. 1 évvel ezelőtt egyaz utcán csavargó kiscicát hazavittünk. Kiderült egészséges, kandúr, és őt is ivartalaníottuk később. Az a probléma, hogy a kandúr cica nagyon játékos. Túlzottan is. Az öreg ”hölgyet” állandóan piszkálja. Természetesen ebből mindig nagy csete-paté lesz, jó nagy hanggal. És persze az erősebb hím kerül ki győztesként. Ilyenkor szegény nőstény elbújik egy fél napra. Nagyon szeretem őket, de nem akarom szétválasztani az életterüket. Persze nem is tudnám. A napok többségében nagyon jól elvannak egymással, együtt esznek, együtt mennek felderíteni a kertet nyáron. Most a hidegben nem akarnak kimenni, így több idejük jut egymásra. A cicák értenek a szidásból? Azaz nevelhetők valamilyen szinten? Rávezethető valamilyen módon a hímcica, hogy ne bunyózza le a társát?
Nem lehetséges szidással, büntetéssel, neveléssel és bármi egyéb módon sem megszűntetni a leírt macskabunyót. Teljesen jól érzi a helyzetet – az egy élettérben élő macskák az együttélés közben gyakorlatilag bármilyen okból keletkezett súrlódásait „rendezik” ilyen módon. A súrlódási felület csökken, ha a cicák sohasem éhesek (persze az elhízás veszélye így fokozott), van bőven mindkettőnek kedvenc pihenőhelye, játéka, jut a gazdiból is mindkettőnek elég. És talán a legfontosabb, hogy bármi módon ingerdúsabbá tegyük a környezetüket. Ez lehet játék a gazdival, ablaknyitás, berendezés áthelyezése …, de legfőképpen gyakori és változatos kommunikáció, játék, símogatás, szeretgetés. Leírva ilyen egyszerű – de az én saját két különnemű, ivartalanított macskán is meglehetős gyakorisággal öszbalhézik …