A párzás pontos időpontját természetesen feljegyeztük, és ehhez képest állapítottuk meg közösen állatorvosunkkal a szombat/vasárnapot, mint a szülés várható időpontját. Szintén természetesen, szelíd erőszakkal, türelemmel elfektettük a kölykök mellett, a kölyköket a csecsre tettük, és segítettük szopásukat, ha kellett, és csak úgy tűrte meg őket, egyesével, kettesével. Nem tapasztalatlanok vagyunk, csak igyekeznénk megelőzni a még nagyobb bajt, ha már így alakult. Tisztelettel jegyzem meg, hogy ha ön szerint az állattartás és pároztatás kizárólagosan szakembereknek való, akkor viszont szerint a doktori hivatás meg azoknak, akik segíteni akarnak nem pedig tanítani/nevelni és a rossz verziókat felvázolni. Gondolom állatorvosként tudja Ön is, hogy az állatoknak a szakértelemről nem nagyon lehet kialakult véleményük, viszont a szeretettel annál inkább tudnak mit kezdeni. Köszönöm gyors válaszát,
A szeretettel és a hozzáértéssel (a kettő így együtt) kutyák esetében is a vészhelyzetek egy része elkerülhető lenne és a mégis előállt bajokat szerencsés esetben diagnosztizálni és kezelni lehet – ebben gondolom egyetértünk. Akármekkora szeretettel próbálnak meg egy nem tejelő szukával dajkásítani, vagy tehéntejjel kölyköket mesterségesen felnevelni – ezzel csak tragédiát okozhatnak. A felkészült kutyatenyésztő alatt érteném azt pl, hogy a várható ellésre akár cuclival, kutyatej pótló tápszerrel felkészülten vágnak neki az ellésnek. Ha a párzás időpontját pontosan feljegyezték és állatorvosukkal együtt állapították meg az ellés várható időpontját, az ellés leírásuk szerint meg is indult – akkor természetesen nem volt korai a császármetszés, sőt igencsak indokolt volt. Ha a szoptatást/szopást is forszírozták és továbbra is forszírozzák, a szukának van elegendő teje, a kölykök szopási és nyelési reflexe rendben van – akkor nem értem, hogy miért volt/van szükség a tehéntejjel történő táplálásra. Állatorvosi hivatásomat továbbra is igyekszem a megszokott módon legjobb szaktudásommal, szeretettel és a tulajdonosok felé a legnagyobb toleranciával folytatni. A kutyájára visszatérve én biztosan nem várnék napokat, hanem megkérném állatorvosukat, hogy részletesen vizsgálja meg (hőmérőzés, vérvétel, hüvelyvizsgálat, ultrahangos méhvizsgálat, emlők vizsgálata) a Katust. A szukának mielőbbi gyógyulást, a kölyköknek sikeres felnevelést, majd jó gazdit – Önöknek pedig minden jót kívánok.
