Köszönöm a válaszát. Csupán annyit kérdeznék, hogy valóban kullancs is okozhat ilyen esetet? Napok óta nem tudunk megnyugodni, nagyon fáj a tudat, hogy mennyit szenvedett szegény. Csupán abban bízom, hogy a végén, amikor már nagyon nyűszített nem igazán volt tudatánál, és nem érezte a fájdalmat. A fájdalmunkat lelkifurdalás is fokozza. Ő 6 évig élt velünk (lakásban), ágyban aludt, puszilgattuk, mindenhová vittük magunkkal, gyerekünkként kezeltük. A gondok akkor kezdődtek amikor időközben megszületett a gyermekünk. Ezt követően már sajnos keveset foglalkoztunk vele, a gyerek lekötötte az összes energiánkat. Emiatt óriási lelkifurdalásom van. Mi kevesebbet simogattuk, már nem babusgattuk őt annyira mint a gyerek születése előtt. Sokszor ráförmedtünk néha ok nélkül, (Azt azért hozzáteszem, hogy nem tudom alapvetően a spániel milyen természetű, de ő nem igazán szerette a gyerekeket.) néha azért, mert morgott a gyerekre. Amúgy a lakásban külön fotel volt neki, az csak az övé volt, és ha akart, akkor a kertbe is kiment. Én mégis nagyon szomorú vagyok, mert azt hiszem néha csalódott volt amiatt hogy háttérbe szorult. Csak bízni tudok abban, hogy mindezek ellenére ő érezte, hogy szeretjük és boldog volt velünk. Kérem leírná mi erről a véleménye. Köszönöm szépen.
Az sem kizárt, hogy kullancs által terjesztett betegség okozta a kutya elpusztulását. Egy súlyosfokú, kezeletlen babeziózis (ezt a betegséget pl kullancsok terjesztik) lefolyása elképzelhető ilyen módon. Amint azt korábban is írtam, a kutya elhullásának az okát kizárólag boncolással és a hozzá kapcsolódó kiegészítő vizsgálatok eredményeibő lehetett volna megtudni. Mindezek hiányában csak fantáziálgatunk. A lelkiismeretfurdalását a kutya „háttérbe szorulásával” kapcsolatosan viszont nem is értem. Egy baba világrajövetelével minden normális családban hasonló módon cselekedtek volna, és természetesen azt sem szabad eltűrni, hogy a kutya a gyerekre morogjon.
