Van egy 9 hónapos angol cocker spániel kiskutyánk. Nemrég (kb 1 hónapja) vettük észre, hogy sokat iszik és pisil, valamint, hogy elég sovány (változó az étvágya, de az étel mennyiségéhez képest is sovány). Az állatorvos laborvizsgálat után megállapította, hogy nagyon rossz állapotban van a veséje. A vesegyulladást kizártuk, szervi bajról lehet szó. Diétás tápot javasoltak(Royal Canin Renal RF 16), amit meg is vettünk neki. Szerettem volna alaposan utánanézni, így több állatorvostól is kértem véleményt. Az egyik orvos szerint a speciális táp kizárólagos etetése elegendő, a másik szerint pedig az a legbiztosabb, ha mi főzünk neki, és minimálisra csökkentjük a fehérjebevitelt. Ezeken kívül mindketten egy Ipakitine nevű port ajánlottak (már 2 hete szedi), valamint az egyik orvos egy Eprex nevű nagyon drága gyógyszert (amit még nem tudtunk beszerezni). A kérdéseim a következők: -Ön milyen véleményen van, melyik a megfelelő etetési mód (csak táp, vagy csak házi, vagy esetleg vegyesen?) – Az orvosok eltérő véleményen vannak a kilátásainkkal kapcsolatban is (az egyik szerint akár 10 éves koráig, a másik szerint viszont szerencsés esetben is csak 1-2 évig élhet a kiskutyánk). Mindketten látták a laborleleteket. Ön szerint az igazság melyik véleményhez állhat közel? Feltéve, persze, hogy mi mindent meg fogunk tenni, szigorú diéta, gyógyszerek, stb. De nem akarjuk mindenáron életben tartani, csak addig, ameddig nincsenek nagy fájdalmai és boldog. (Egyenlőre szerencsére így néz ki) – Mi a véleménye a fent említett gyógyszerekről? Ipakitine, Eprex, diétás táp? Ne haragudjon, tudom, hogy látatlanban nehéz véleményt mondani, de kérem, mondja el, mik a tapasztalatai ilyen betegségek terén. Kérem, értse meg, megpróbálok minél több véleményt meghallgatni, és mindent meg fogok próbálni, hogy a kiskutyánk a lehető legjobb kezelést kapja, és még hosszú ideig velünk lehessen. Előre is köszönöm válaszát!
A veseelégtelenség kezelésének alfája és omegája az étrend helyes megválasztása. A vese méregtelenítő kapacitásának drasztikus csökkenése miatt, ahoz hogy a vér foszfátszintje alacsonyan tartható legyen, és ezáltal minél hosszabb boldog élet legyen biztosítható a betegnek, kerülendőek a nagy foszfáttartalmú ételek, azaz a fehérjék, a húsok. Sajnos azonban a károsodott veséken keresztül a vérfehérjék egy része a vizelettel távozik, amit viszont pótolni kell. Tehát mégiscsak kell fehérjét ennie a betegnek. A hangsúly nemcsak a mennyiségen, de a minőségen is van. A legkisebb, még elégséges mennyiségű, nagy biológiai értékű (azaz megfelelő aminosav-összeállítású) fehérjét kell adagolni a betegnek. A gyárilag előállított tápokban ez a fehérjemennyiség és minőség mindig azonos, tehát könnyen beállítható vele a beteg étrendje. Elképzelhetőnek tartom, hogy olyan, házilag elkészíthető étrend is összeállítható, ami kb. megfelel az igényeknek, de ennek az állandó minőségét már nehezebb biztosítani. Ugyanis nem látunk bele az aznap éppen boltban kapható túró, csirkemell, stb. pontos beltartalmi értékeibe. Ezért én a gyári tápokra szavaznék. Ezeket ráadásul kiegészítik azokkal az ásványi anyagokkal, nyomelemekkel, vitaminokkal is, amelyek a vesebeteg szervezet számára fokozottan szükségesek. Az Ipakitine szájon át szedhető állatgyógyászati szer, amely a foszfátok felszívódását gátolja, ürülésüket elősegíti, tehát mindenképp hasznos az alkalmazása. Az Eprex emberi gyógyszer, és a veseelégtelenség egy másik sajnálatos velejáróját, a vérszegénységet kezeljük vele. Egészséges vesében termelődik az eritropoetin nevű hormon, ami a csontvelő működését fokozza. Beteg vesék nem termelik ezt a hormont, ezért anaemiás, vagyis vérszegény lesz a beteg. Két módon orvosolható a baj: időnkénti vérátömlesztéssel (annak minden kockázatával együtt), vagy a hormon pótlásával. Utóbbi célt szolgálja az Eprex injekció. Utánanéztem, valóban több tízezer Forintba kerül. Amennyiben a vérvizsgálatok súlyos vérszegénységet igazolnak, a magas ár ellenére is indokolt lehet a kezelés. Az életkilátásokat nagyon nehéz megjósolni. Amennyiben sikerül a vesék méregtelenítő funkciójának kiesését a szigorú diéta megtartásával ellensúlyozni, úgy valóban jópár évig élhet még boldogan. Az ő szervezete azonban nagyon törékeny lesz, az állapota bármilyen étrendi, életmódbeli változás, esetleg más egészségügyi probléma jelentkezése esetén nagyon könnyen és gyorsan romolhat. Sajnos ez a betegség élethosszig tartó, szigorúan megtartott kezelési rendet igényel, és még emellett sem garantálható az aggastyáni kor elérése, de megpróbálhatunk mindent megtenni ennek érdekében.
