Tisztelt Doktor Úr! Megtisztel, hogy reagált a válaszlevelemre, de annyiban félreértett, hogy a végleges segítséget, illetve a kutyus életét a NYÍREGYHÁZI ÁLLAKÓRHÁZBAN dolgozó állatorvosoknak köszönhetjük. Nem áll szándékunkban becsmérelni a debreceni állatorvos kollégákat (és tudom, hogy ez is nagy általánosítás, hiszen Debrecenben is több állatorvos tevékenykedik, és mi csak egy helyen jártunk ebben az esetben), ezért is beszéltem rébuszokban. Sőt, azért mentünk pont abba a rendelőbe, mert a környezetünkben mindenki meg van velük elégedve, lelkiismeretes, jó orvos hírében állnak. Laikusként úgy gondolom, hogy annyiban támadható(ak) a debreceni állatorvos(ok), hogy mi többször kértük az ultrahangot, de ők (a többes szám nem tévedés, három állatorvos is megvizsgálta a kutyát) nem találták indokoltnak azok után sem, hogy nem titkoltuk: a kutya felveszi a botot, makkot, gesztenyét a földről, illetve mikor kezdődött a hányás, egy nagyobb makkot is kihányt. A hányáscsillapító után igaz már nem hányt a kutya napokig, viszont nem evett, nem ivott, nem volt széklete sem. A görcsöléses tünetek pedig nyilván bonyolították a tünetegyüttesít. Lehet, hogy sem a röntgen, sem az ultrahang nem mutatott volna ki semmit, de ha szerencsénk van, és mégis, akkor a kutyus egy hetes kínlódását 1-2 napossá csökkenthettük/csökkenthették volna. Ezt utólag már nem tudhatjuk, szerintem. Még egyszer köszönöm a véleményét és a válaszokat.
Valóban felcseréltem a helyszíneket – de a mondanivalóm lényege pontosan az volt, hogy az eset ugyanígy akár fordított helyszíneken is előfordulhatott volna. Nem gondoltam, hogy bárkit pocskondiázott volna, és higgye el, hogy sajnálom a kutya és az Önök kanosszajárását. Valóban több szerencsével akár hamarabb is megoldódhatott volna az ügy. Őszintén remélem, hogy legközelebb bármely állatorvsoi rendelőben sokkal jobb élmények érik.
