3 hónapja új kutya jött a házhoz, 7 hetes korában. Egy kutyánk van rajta kívül. Ez a kutyánk közben vemhes lett, ez az első alma, tegnap szült meg. Azóta többször is egymásnak estek, az anya kutya nagyon félti a kicsijeit az ”új” kutyánktól, pedig eddig nem voltak velük ilyen problémák. Ha kint vannak, nem bántják egymást, de ha bejövünk, máris baj van. az újabb kutyink kíváncsi, meg akarja nézni a kölyköket, egyből támad az anya, meg sír. Már most is külön vannak zárva, egy légtérbe, de azon gondolkodtunk, hogy az anyát leköltöztetjük a pincébe, csak nem tudjuk, ez nem lesz-e probléma a két kutya között, ha az almot elajándékozzuk, és újra csak ketten lesznek. Szeretném megkérdezni, hogy lesz-e gond ebből, és -egyértelműen az anya kutya az erős, középtestű, masszív, a kiskutyánk meg palotapincsi-bolognese keverék- előfordulhat-e, hogy az anya megfojtja ezt a kutyánkat, mert veszélyben érzi a kölkeit. És mit lehet tenni, hogy felfogja, hogy a másik kutya nem akarja bántani a kölykeit, hiszen még pici, és hogy csak közel akar lenni hozzájuk.(ez a kutya egyébként mindig ilyen volt, azelött, hogy szült a vemhes kutyánk, azelött is mindig közel akart lenni a nagyhoz, csak az akkor sem mindig engedte, mert szerintem félt tőle. ) tehát a fő kérdésem, hogy hogy lehet megértetni az anya kutyával, hogy nem kell félnie se a kiskutyától, se senkitől.
Az lehet a baj, hogy túl kicsi az az egy légtér, ahol a szuka neveli kölykeit és ahol az újdonsült fiatal kutya is él. Ha probléma lesz ebből, az csak abból adódhat, hogy a szuka az új jövevényt el akarja tanácsolni az alomtól – az pedig nem tud eleget tenni a jól megfogalmazott kérésnek, mert nincs hely hozzá. Jól érzi a legokosabban azt tehetné, hogy elkülöníti őket. Azt is jól érzi, hogy a szuka valószínúleg egy életre megjegyzi, hogy az új jövevény „kitúrta” a családból. A helyében én sem rajonganék az új kedvencért – nem lehetett volna megvárni a kölykök felnövését az új kiskutya beszerzésével?
