Doktor Úr! Három éves, keverék, középméretű vörös kan kutyusunk van, a Rozsdás, akit kb. másfél évesen fogadtunk be az utcáról. Van mellette egy szálkásszőrű tacskónk is. Rozsdás az első perctől fogva szökik. Három hónapja új, kertes házba költöztünk, beton kerítésalap, rajta vasrácsos kerítés. Először úgy ment ki, hogy szabályosan felmászott a kerítés elemein a tetejére, aztán kiugrott. Erre megemeltük a kerítés magasságát. Kb. két napig nem tudott kimenni, de olyan hisztit vágott le, hogy éjjel többször ki kellett menni, bezavarni a helyére, s kis idő múlva folytatta. Azután rájött, hogy a kerítés rácsai között kifér, bizonyos helyeken. Azóta minden nap kiszökik, eleinte csak este, de már előfordult, hogy nappal is. A szökések előtt felül a betonalapra, s elkezd vakkantgatni, hisztizni, sikongatni, próbálkozik más helyeken, majd kimegy a szokotton. Van, hogy egy órát is ”szenved”, míg megtalálja a kiutat. Aztán leül a kapu előtt az utcán, s ott alszik, majd elgaloppozik a környékre. Minden alkalommal hazajön. Délután már elkezd könyörögni, hogy engedjük ki, mert mehetnéke van. Felugrik ránk, ”énekel”, sípol, vakkantgat, futkos a kapu felé. Kész cirkuszt csinál. Ha még este észrevesszük, hogy megjött, s beengedjük, akkor, mint aki szívességet tesz nekünk bejön, de pár óra múlva már megint szökik. Minden nap! Kérdezem, hogy ezt miért csinálja, mit tehetnénk ellene, esetleg vele (ivartalanítás esetén abbahagyja-e?)? (Megjegyzem, imádjuk őt, s ki is követeli a szeretgetést, bújik, bökdös az orrával, hogy simogassuk, stb.) Előre is köszönöm a válaszát:
Van esély arra, hogy a kutya ivartalanításával és emellett rendszeres nagy sétával, sok játszással meg lehet oldani a dolgot.
