Kedves Doktor úr! Már többször volt kedves és ellátott tanácsokkal, vak, cukorbeteg kutyusommal kapcsolatban. Az elmúlt időszak (fél év) szegény kutyus számára egy kész rémálom volt. Hirtelen megvakult, kiderült cukor beteg, inzulinozom, méhgyulladás, megűtötték, két oldali lágyéksérv, megműtötték. Most látom rajta, azt amitől mindig is féltem, kezd válogatni a kedvenc ételei küzül, kedvetlen, szomorú, és egész nap csak alszik egy eldugott helyen a lakásban. Azt vettem észre, hogy a mellében ahol a sérvét műtötték, kemény duzzanat van, de mind a kettőben. Sokat nyalogatja, és egy kicsit pirosabb a bőre mint szokott azon a helyen. Tudom, vigyem orvoshoz, de már nem szívesen bolygatnám meg szegényt. Szerintem ő sem akarná. Honnan látszik ha fáj a kutyának valami? A kutyák tudnak csenben szenvedni? Mert nem szeretném, ha fájdalmak között élne, és nem veszem észre. Megfogadtam, ha a szívem meg is szakad, akkor is inkább segítek neki az örök kutyamezőkre eljutni. Az hittem még sokáig velünk marad, de sajnos neki a 10 év után csak a baj jutott. Mi az ”etikus” egy kutyussal szemben? Hol a határ, ahol már nem szabad erőltetni. Ezt egy állatorvos hogyan határozná meg? Köszönöm válaszát, segítsen a lelkemen!
Emlékszem megelőző leveleire és sajnálom, hogy a Lizi nem a boldog egészséges öregkort élheti meg. Meg kell mondjam hogy sok kétlábú családtagunk esetében is így rendelkezik a balsors, és sokszor érdemtelenül sok betegség szenvedés jut egy-egy embernek, kutyának, macskának. Egyben legyen biztos, nem az én tanácsom, vagy állatorvosa vizsgálatai, kezelései okozták a bajt, álatorvosa csak kideríteni igyekezett a betegségeket és meggyógyítani, enyhíteni azokat. A kutyák fájdalomtűrő képessége nem egyforma. A kistestű kutyák kevésbé tűrik a fájdalmat és azt akár nyüszítéssel, nyugtalankodással jelzik is a gazdinak. A nagyobb testű, különösen azőrző-védő fajtású ebek sokkal komolyabb fájdalmat is „szó nélkül” elviselnek. Ha azt kérdezi, hogy mi az az állapot, amikor egy kutya esetében a kegyes halált, az elaltatást kell kérni, akkor arra azt mondom, hogy akkor, ha állatorvosi segítséggel sem lehet azt az állapotot elérni, hogy a kutya kutyaszerű, elfogadható életet élhessen. Ha egy kutya étvágya visszaesik, közömbösen elfekszik, nem örül a gazdinak, a sétának, a simogatásnak, akkor megérett a helyzet az elaltatásra. Sajnálom, ha a Lizi elérkezett erre az állapotra.
