Kedves Doktor úr! Először is szép napot kívánok!Már többször kértem Öntől tanácsot ami segített is, most ismét Önhöz fordulok.Sajnos ezúttal egy nagyon szomorú ügyben. Demi cicámat(9 hónapos nőstény) múlt hét szerdán elvittem itt a közelben ivartalaníttatni. A méhét is ki kellet venni, de délután haza vittem és estére már elkezdett sétálni is.Másnap már evett és ivott is(igaz kevesebbet mint szokott , de gondoltam még gyenge szegény)ment wc-re isés -lassabban ugyan, de- játszott is.Szóval úgy tűnt minden rendben lesz.Mindent csinált mint előtte, csak kicsit lassabb és nyűgösebb volt.Aztán jött a nagy baj: Pénteken délelőtt annyi változást láttam, hogy mintha szaporábban venné a levegőt, de a közérzete és a viselkedése jónak tűnt.Igaz enni még reggel nem láttam.De nem kapkodta a levegőt.Felhívtam a rendelőt, azt mondták, h ha az általános állapota megfelelő, nem lehet nagy gond.2 kor elmentem dolgozni és mire fél 10-re sete hazaértem, szegény már ki volt hűlve, lebénult mindkét hátsó lábára, a végbeléből rengeteg vér és ürülék jött ki.Iszonyatosan fájt neki és sokkos állapotban volt. a levegőt nem kapkodta de iszonyatosan nyávogott szegény.Szörnyű volt.Elvittük egy éjjeli ügyeletre de már sajnos nem tudták megmenteni.Azt mondták, hogy tüdő ödémája volt és nem volt gerincsérülés, valószínüleg thrombózistól bénulhatott le.Valószínűleg egy eddig nem látszó szívprobléma okozhatta a bajt, ami a műtétet követően jött elő.Boncolást nem kértem, mert nem akartam szegényt már zaklatni tovább. Abban kérném a tanácsát, hogy a leírtak alapján, elképzelhető-e, hogy valóban a műtétet követően, esetleg a műtéti stressz miatt előjött egy ilyen eddig rejtett betegség?Nagyon gyorsan, pár óra alatt elvette tőlem a szeretett cicámat!Azért próbálom kideríteni minden áron, hogy mi történhetett, mert egyszerűen nem bírok megnyugodni és tudni szeretném, hogy bármilyen módon mulasztottam-e, vagy megmenthettem volna-e? Mindenki szerint nem tehettem többet, de én nem így gondolom. Ha esetleg még délelőtt a szaporább légzéskor elvittem volna, akkor látták volna tüdő ödémát és megelőzhető lett volna baj?A thrombózis csak ez után alakulhatott ki és megelőzhettem volna, vagy ez két külön dolog lehetett? És ha ilyen gyorsan leromlott szegény állapota, ha még a bénulás kezdetekor, azonnal elvittem volna?Még segített volna? Próbáltam utána nézni a neten, és ha jól értelmeztem, előbb alakulhatott ki a tüdő ödéma és csak utána a sokkos állapot és a bénulás? Nagyon megköszönném a segítségét, mer tnem tudok bele törődni, h esetleg nagyobb odafigyeléssel megmenthető lett volna-e vagy sem?Ez iszonyú rossz érzés és nagyon sajnálom szegényt, mert én végig mindenből a lehető legjobbat adtam és vettem neki és egy ilyen eset után már nem értem, mire lehetett volna még jobban oda figyelnem. Remélem a leírtak alapján tud nekem segíteni! Nagyon szépen köszönöm a segítséget és válaszát előre is!
Nemhogy segíteni, de igazából magyarázattal sem tudok szolgálni ebben a szomorú történetben. Valószínűleg állatorvosainak van igaza és egy eddig rejtett szívhiba következményeit szenvedték el a Demivel. A leírtak gyakorlatilag bármely betegség végső stádiumának, az agónia jeleinek is megfelelhettek. A cica halálának egyértelmű okát a boncolással és a hozzá kapcsolódó kiegészítő vizsgálatok eredményeiből lehetett volna kideríteni. Mindezek hiányában a feltételezések maradnak. Nem gondolom, hogy akár Ön, akár állatorvosai mást, többet tehettek volna a Demiért. Sajnálom a történteket.
