Tisztelt Doktor Úr! Köszönöm levelét. A félreolvasáson azt értettem, hogy a kutyám nem benti kutya, kizárólag csak vihar és tűzijáték alatt volt bent a házba, mert nagyon fél tőlük. Ha megengedi kicsit kifejtem a történetet:) Régebben nem is akart a kutya bent lenni a házban. Szeretett kint lenni, el volt a bezárt területén és ha kiengedtük (a gyerekek miatt volt elzárva és este volt kiengedve reggelig, vagy ha én is kint tartózkodtam). Ilyenkor nem akart bejönni a házba, max. bekukkantott, esetleg nyáron lefeküdt a benti teraszon a kőre, mert az olyan hűvös. Aztán három éve meghalt apám, aki igazából a falkavezér volt (én csak papíron, meg etetem, bár nagyon hallgat rám, de mégis aput tekintette annak), utána kezdődtek a bajok. Vagy legalábbis nekem így tűnik. Egyre több mindentől kezdett félni, igaz szerencséje sem volt, mert hirtelen mindenki a környékünkön el kezdett építkezni. Hatalmas gépek, zajok stb. Lehetetlen volt a kutyát a bezárt helyén tartani, mert kiszökött. Hihetelen számomra de a majd 50kg testét bárhol átpaszírozza, bárhol átmászik. Ha jött a vihar már nem volt elég neki, hogy bebújjon a fészerbe, mint régen, muszáj volt beengedni a háza. Azóta kicsit lecsillapodott ez a dolog, ami inkább azt jelentette, hogy mi hozzászoktunk az új helyzethez. Azaz ha kezd dörögni, vagy hirtelen zaj van már be is engedjük a kutyát. Ami szerintem szintén nem jó, az nővérem hirtelen érdeklődése a kutya iránt és azzal a felszólalással, hogy szegény ne legyen bezárva most már szinte egész nap kint van az udvaron. Viszont kb. 3 hónapja feltűnően el kezdett ragaszkodni hozzánk és különösen hozzám! Szinte percenként kell rákiabálnom, hogy kifele a házból, mert még ebben a nagy melegben is szívesebben fekszik a szobámban a szőnyegen, illetve feküdne. Látszik rajta, hogy nyugtalan, ha kimegyek az udvarra semmi baj, illetve akkor is gyakrabban jön odabújni hozzám mint régen. Tudom, hogy ez elvileg nem lehetne probléma, de szerintem már eltúlzott a ragaszkodása és időnként az is megfordul a fejemben, hogy ez a ragaszkodás nem fordulhat-e agresszióba. Hádész mindig is próbált felém kerekedni, most is gyakran odakap a kezemhez és ilyenkor jól leszidom. Fél az emberektől és ez eleinte nagy gond volt, mert kb. 4 éves volt mikor nővérem caládostul visszaköltözött hozzánk. Nem voltak túl jóban, érdekes mostanra viszont sokat javult a kapcsolatuk. A gyerekekkel szemben azonban tartózkodó és a gyerekek is kerülik. Ez a hirtelen jött, túlzott ragaszkodás utalhat-e valamilyen betegségre, átcsaphat-e agresszióba akár a kedvezményezett ( az az én), akár a többi családtag irányába? És mit lehet ilyenkor tenni? Fegyelmezni? Kicsit nehéz, mert én csak reggel meg este vagyok otthon, nővérem meg elég nehéz eset ilyen téren. Vissza kellene állítani a régi rendet? Azaz estig a bezárt helyén? Ha pedig kiszökik akkor visszazárni és nem hagyni kint maradni, talán egy idő után megszokja? Köszönöm a türelmét irányomban.
A falkavezér kiesése meggyengítette a csapatot, elbizonytalanította a domináns alkatú, ugyanakkor öregedő trónkövetelőt (és a csapat apraját-nagyját) és a bizonytalanság, félelmek, új élet, új szokások, új elvárások, új lehetőségek számos és kiszámíthatatlan kimenetelű konfliktushelyzetet teremtenek az Önök esetében. A család tagjainak kell konszenzusra jutni azügyben, hogy a kutya helye hol lehet a telken, lakáson belül. Ráadásul a család tagjainak meg kell nyugodnia, és ezt kell a kutyának is éreznie. Ezután felnőttnek és gyermeknek -egyformán és következetesen, nyugodt hangon és nyugodt mozdulatokkal, ráadásul szeretetet is bőven adva – kell a nap 24 órájában, minden percében a konszenzust a kutyával kommunikálni. És valóban sokat kell a kutyával foglalkozni. Tudom, hogy nem csak általános amit leírtam, de borzalmasan nehéz feladat is. Leírni nagyon könnyű volt. Ha nincs konszenzus, vagy nincs nyugalom, kiszámíthatóság a falkán belül, akkor teljességel kiszámíthatatlan és esetleges, hogy az adódó konfliktushelyzetekben mikor történik kisebb-nagyobb baleset, neadjisten tragédia. Szélsőséges esetekben a kutya örökbeadása, elaltatása is átgondolandó megoldás. Kérem szépen, hogy semmi bántót, tiszteletlenséget ne találjon a válaszomban.
