Kedves Doktor Úr! Elnézést a zavarásért, tudom, hogy erre nem lehet mit reagálni, nem is ez a célom… A vesebeteg spániel kiskutya, aki e hónap 27.-én lenne 1 éves, és akinek ügyében talán 1 hónapja kértem is tanácsot Öntől, sajnos 1 hete el kellett, hogy hagyjon minket. Ha nem emlékszik, megértem… Csontsovánnyá fogyott, vérszegény lett, és amikor már nem nagyon tudott már felkelni, teljesen érzéketlen lett a külvilággal szemben, el kellett altatnunk szegényt… Későn ismertük fel a betegséget, hiszen nincsenek annyira egyértelmű tünetei sokáig, csak amikor már nagy a baj…. Arra kérnék minden állattartót, hogy ha már nekünk nem sikerült megmentenünk szegény kiskutyánkat, néhány dologra nagyon figyeljenek oda!!!! Talán idejében észreveszik a bajt és ebben az esetben jobb esélyek vannak a további romlás megakadályozására, vagy legalább lassítására… Ilyenek például: sok-sok vizet iszik, sokat pisil (az a kutya, aki addig nem , az most gyakran bepisil…), lefogy, a megfelelő táplálék elfogyasztása ellenére…később már étvágya sincs nagyon…később néha kedvetlen, gyakrabban hány…Tehát a vízfogyasztást figyelni kell, ha sokat iszik, nem csak vesebetegsége lehet, hanem más, szintén súlyos betegségeket is okozhat, cukorbetegség, szukáknál méhgyulladás, stb….A Doktor Úr biztos jobban ki tudja fejteni, de kérem, tanuljanak mások balszerencsés eseteiből is…. És utoljára hadd köszönjem meg a doktor úr segítségét, aki szinte azonnal válaszolt, korrektül, sorban, minden egyes kérdésemre (volt bőven….), és bár nem kerestem fel személyesen, sokat segített a távolból a tanácsaival…. Köszönöm! A mi kis fekete spankónk pedig már biztosan vígan futkározik az örök vadászmezőkön…(ahol már nincs szüksége azokra a fránya, rossz veséire…)
Emlékszem a kutyusra. És a vele kapcsolatban felmerült, megbeszélt kérdésekre. Önök is mindig emlékezni fognak rá, de azt remélem, hogy idővel a rossz, betegeskedéssel töltött idő emlékei elhalványulnak, és a kedves emlékek törnek előtérbe…
