Parvo-s a kutyám és felőtlen az orvosa

2008.08.12.

Kedves Doktor Úr! Írtam már önnek a kiskutyámról, azt válaszolta vissza, hogy ne fogadjak meg minden tanácsot mert nagy bajban leszek. Szerencsére a mi állatorvosunk tanácsát nem fogadtam meg. Azt mondta a kutyámnak semmi baja csak férges és ettől hány, ettől ürít vért stb. Ezt nem tudtam elhinni, mert volt már több kutyám és többször is voltak már férgesek, de soha nem vot ilyen tünetük. Keresgéltem az interneten és Hála Istennek megtaláltam egy közeli állatkórház telefonszámát, ahová rögtön be is vittem a picit. Megállapították, hogy parvovírusos bélgyulladásban szenved. Akkorra már teljesen ki volt merülve és kevés volt az esély hogy túl éli a betegséget, de ennek ellenére nem hagytam hogy elaltassák, elkezdék a kezelését. Azóta már 3 kezelésen van túl, minden nap vinnem kell őt az állatkórházba. Szerencsére itt nagyon segítő kész orvosok vannak, nem olyanok mint az előző aki meg sem tudta állapítani mi baja a kiskutyámnak. Miért volt ez? A kutya rögtön ilyen súlyos tüneteket produkált. Az állatkórházban azt mondták egyértelmű, hogy mi a baja, nem értik az előző orvos mért nem jött erre rá? Ön szerint miért? Ha előbb elkezdődik a kutyám kezelése akkor sokkal több esélye lett volna az életre. Már az utolsó pillanatban kapott megfelelő ellátást. Legszivesebben felhívnám az orvost aki nem tudott mit kezdeni a picivel és jól beolvasnék neki, de tudom, hogy ilyen nem szabad tennem. Magamat is hibásnak érzem, előbb kellett volna más orvoshoz furdulnom, de én bíztam ebben az orvosban, a másik (3 éves yorki) kutyámat is ő oltotta mindig. Most derült ki, hogy neki sem olyan oltásokat adott amiket kellett volna. A véletlenen múlt hogy eddig nem volt komoly baja. Hiszen nem adott se oltási könyvet se egyetlen oltást amit mát kölyök korában meg kellett volna hogy kapjon. E helyett feltehetően antibiotikumokkal nyomta tele a kutyámat. A pici kutya megfertőzte parvovírussal a másikat is, pedig dierkt rá kérdeztem az orvosnál, hogy biztos hazavihetem-e a kicsit, biztos nem kaphat-e a másik kutya tőle el valamit. Egyértelműen azt mondta, hogy nem, egyrészt mert a picinek semmi baja csupán az hogy férges a másikat pedig ő oltotta kiskora óta és minden védőoltást megkapott. Nem tudom elfogani, hogy egy orvos ilyen felelőtlen legyen!!! Neki köszönhetően már csak reménykedni tudok, hogy mindkét kutyám felépül. Mit lehet ilyenkor tenni? És Ön mennyi esélyt lát a kutyáim felépülésére? A nagyobb kutyával nincsenek komolyabb gondok, az állatkórházban kapott szérumot, étvágya van, iszik is, kicsit bágyadt, de egyéb tünetek nem jelentkeztek. A pici kutya: 3 kezelésen esett át eddig, a 3.-at ma reggel kapta. Még mindig híg, véres a székele, szemei begyulladtak, teljesen le van vékonyodva, nem eszik, vizet és kammilla teát erőszakolok belé napi 6-7 alkalommal. (orvos javaslatára) A tünetek 5 napja jeletkeztek először és 3 napja kezelik. Olvastam több internetes szaklapon, hogy ha a kutya a parvovírusos bélgyulladás betegség 4-5. napját túléli nagyvalószinűsséggel nem pusztul el. Mi Önnek erről a véleménye? Ön szerint mennyi esélye van a picinek? És lehetséges-e hogy a nagyobb kutyám is rosszabb állapotba kerül így is hogy megkapta a szérumot? Tényleg nem életveszélyes a parvovírusos bélgyulladás 1,5 éves kor felett? Kérem amiben tud segítsen! Nagyon hálás leszek és a kutyusaim is. Előre is nagyon köszönöm Önnek Nita

Én azért írtam, hogy csak a kezelő állatorvosra hallgasson, mert az állat vizsgálata nélkül tanácsokat osztogatni, pláne azokat megfogadni nagy hazárdjáték volna. A kezelő állatorvos az a kolléga, akihez Ön elviszi a kutyát vizsgálatra, kezelésre. Ha Ön úgy látja jónak, természetesen másik állatorvost is kereshet. Akkor pedig az ő kezelési javaslatait kell követni. Mert ő van „képben” az aktuális helyzettel kapcsolatban. A tünetek alapján viszonylag későn lehet „egyértelműen” megállapítani a parvovírusos bélgyulladást. A hányás és a hasmenés felkelti a gyanút, különösen egy fiatal, menhelyről származó állat esetében, de bizonyosságot korai esetben csak a vírus bélsárból való kimutatása ad. Nagyon kellemetlennek, és főképpen kerülendőnek tartom a kollégák részéről az előző kezelő állatorvos becsmérlését, munkájának az állattulajdonos előtt történő kritizálását. Azt gondolom, a másik fél meghallgatása nélkül ez meglehetősen megalapozatlan dolog. Az új állatorvosa is, és én is csak az Ön elmondásából, leírásából értesültünk a történtekről. Így nem lehet véleményt alkotni. Szerintem jól tennék, ha Ön, vagy az új kezelő állatorvosuk felhívná az előző kollégát, és beszámolnának neki a fejleményekről. Nem beolvasásra gondolok, hanem egyszerűen azt hiszem, ez így volna korrekt. Azt én sem értem, miért nem adott oltási könyvet a kutyusoknak, anélkül elég nehéz észben tartani, mikor milyen oltásokat kaptak, mikor melyiket kell ismételni. Apropó, honnan tudja az új állatorvosuk, hogy „nem jó” oltásokat kaptak, ha nincs könyv? Nem tudom megmondani, hogy a kutyusok túlélik-e a fertőzést. Állatorvosai mindent megtesznek, hogy ez így legyen. Kölyökkutyákban valóban nagyobb a mortalitás, mint a már többször oltott felnőttekben, de azt nem lehet úgy egy bizonyos betegre kivetíteni, hogy ezek alapján a számok alapján megmondhassuk, vajon ő áldozatul esik-e. Mielőbbi gyógyulást kívánok mindkét kutyusnak.

Cím: 1221 Budapest, Kossuth L. u. 52.
Tel.: (06–1) 229–3865
Fax: (06 1) 482-0086
Nyitvatartás: H-P 8–20, Szo 9–12.

e-mail:
[email protected]
[email protected]

Megközelíthető:
33, 114, 213, 214, 133E jelzésű autóbusszal
47-es villamossal (a végállomástól, a Városház tértől pár perc séta)
vonattal a Déli Pályaudvartól Budafok megállóig

Kisállatkozmetika:
Fegyverneki (Kiss) Orsolya: 06-70/385-2513
Lakner Petra: 06-20/959-5993