Kedves Doktorok! 2 éves Maine coon cicánk, aki egyébként egy rendkívül félős, bekuckózós cica, hozzánk viszont rendkívül gyengéd és bújós, mint egy kisbaba. Júliusban vidékre költöztünk, és minden rendben ment, boldogabb volt, mint valaha, amikoris augusztus közepén egyszercsak nekünktámadt. Azóta többször is előfordult már sajnos, hogy ugyanígy viselkedett… Szinte border-line személyiségként viselkedik ilyenkor, a párom nyugtatására valahogy hallgat, de engem támad, olyan szinten, hogy ha a támadást követően én elbújok valahova a szeme elől, és 10-15 perc elteltével hallja akár csak a hangomat, elkezd keresni, és morog közben, szinte vadászik rám… Amint elmúlik ez a rohama, szinte lelkiismeret-furdallása van, és újra bújik, és udvarol, de nagyon ijesztő ez a viselkedés. Veszettségre nem gyanakszunk, oltva volt rendesen, és csak májusban kezdett el kijárni. Étvágya rendesen van, iszik is rendesen és semmilyen más tünete nincs. Fontos, hogy általában éppen az almot tisztítom, amikor támad. Próbáltuk ezért az alomtálat máshova vinni, de ez sem vált be. Szeretném megkérdezni, hogy gyanakodhatunk -e valamilyen még lappangó betegségre, aminek idegrendszeri vonatkozása lehet, vagy fajta sajátosság lehet, találkoztak -e már hasonló esettel? köszönöm
Nem valószínű, hogy idegrendszeri betegségre kell elsősorban gyanakodniuk – sokkal valószínűbb, hogy domináns agressziót tapasztalnak a kifejlett, nőstény (!) macskán. A Maine coon fajta is hajlamos ilyen típusú viselkedési zavarra. Első teendőjük szerintem az, hogy a leírt viselkedést minden alkalommal, következetesen és megfelelő eréllyel meg kelene torolniuk. Ez alatt annyit értek, hogy a morgó, támadó macskát (mondjuk egy összetekert újsággal) többszörösen meg kell legyinteni és meghátrálásra kell kényszeríteni. Ha nem tenyészállatról van szó, akkor az ivartalanítás és talán a feromon hatóanyagú szerek (Feliway) használata is segíthet.
