Egy berni pásztorkutya rejtélyes koplalása Tisztelt Doktor Urak! Problémánk több mint három hete kezdődött. Az addig igen jó étvágyú öt és fél éves gyönyörű berni pásztor kutyánk, Enzó elkezdte ott hagyogatni a vacsoráját. Előbb csak a tápot hagyta ott, aztán a házikosztot is. A jutalomfalatot is egyre ritkábban fogadta el (a jobb minőségű Eukanubát egyáltalán nem), ha mégis, legtöbbször ki is köpte. Szájüregi problémára gyanakodtunk, állatorvoshoz vittük. A rendelőben 39,7 volt a kutyus testhőmérséklete, az orvos kullancsot keresett (az előző hónapban, november, valóban kimaradt a kullancs elleni cseppentés), nem találtunk. Enzó kapott egy antibiotikumos injekciót, vitaminokat és Lyme kór elleni vakcinát, amit viszont csak másnap kapott meg, hogy az altatásos szájüregvizsgálatnál elkerüljék a hányásveszélyt. Az altató injekcióra rosszul reagált kutyusunk (remegés, izomrángás). A szájüregben semmi problémát nem talált az orvos, íny, fogak rendben, ám, ha már úgyis aludt, leszedték a fogköveket. Az altatásból rendkívül nehezen jött ki Enzó, négy-öt óra is eltelt, mire nagy nehezen talpra tudtuk állítani. Másnap újra eleven volt a kutya, megkapta a Lyme-kór elleni vakcinát is. Láz ezután nem volt, a teljesen rapszodikus étkezés, pontosabban drámai módon jelentkező étvágytalanság és/vagy eszelős válogatás azonban megmaradt. A megszokott táp (Biomill teljes értékű svájci táp) mellett egy sor másfajta tápot is kipróbáltunk (pl. az Acana új ízeit,) ám ami egyik nap még ízlett, arra a másik nap már rá se nézett, s ugyanígy jártunk a házi koszttal is (egyik nap még jó volt a pulykaleves, másik nap kidobálta belőle a húsokat). Irány a kisállatkilinika. Vérvétel, hasi ultrahang. Az utóbbi rendben, a laboreredményeknél azonban a veseparaméterek közül kettő nincs rendben, ez okozhatja a problémát az orvos szerint. /Urea: 10,2 (3,5-8,9), Creatinine: 195 (124)/ A laboreredményeket odahaza tovább nézegetve, a vérképnél találtunk jelentős eltéréseket a normál értékektől /Eosinophils: 969 (0-600), Segmented Neutrophils: 10789 (3000-10000), Monocytes: 1345 (0-500)./ (Megjegyzés: két évvel ezelőtt volt a kutyusunknak egy gyomorátfordulása, amit azonban még időben észrevettünk, ugyanezen a kisállatklinikán műtötték meg, látványos gyorsan volt a felépülés.) Az orvos a vese védelmére vérnyomáscsökkentőt és vitaminokat írt fel, s „áttértünk” a diétás tápra. Pontosabban áttértünk volna, de a kutya rá se néz, mint ahogy a többi tápra, kutyakonzervre, házi kosztra sem. Két-három nap éhezés után hajlandó enni valamit, jellemzően mindig valami mást „ s bár ilyenkor előfordul, hogy kedvvel, jó étvággyal eszik „ de keveset, és másnap már hiába próbálkozunk az „új kedvenccel”. Természetesen ismerjük a mondást, hogy minél inkább a kedvébe akar járni az ember kutyusának, annál válogatósabb lesz. Épp ezért fájó szívvel, de többször is kipróbáltuk a „ha nem kérsz, nem kapsz” módszert is, de ennek eredménye is csak a véget nem érő önkéntes koplalás volt. Tehát itt valami más bajnak is lennie kell. Teljesen érthetetlen ugyanis, hogy a korábban oly mohó, nagy étvágyú, állandóan kuncsorgó kutyusunk nemcsak a vacsorát utasítja vissza, hanem minden más falatot is. Kínunkban kipróbáltuk régi kedvenceit is, kínálgattuk sajttal, virslivel, parizerrel, szalámival, sonkával stb. Egyik sem, vagy csak két-három napi éhezés után valamelyik. A jutalomfalatokat is kiköpi. Nem kér és nem fogad el semmit. Ha kínáljuk, inkább elfordul, félrevonul, sokszor úgy, hogy meg se szagolja, mi az amit megehetne. (Tegnap kivételnek számított, diótörés közben a dióbélhez kapott kedvet, este viszont bele se kóstolt a húslevesbe, és a csirkemell-húst is érintetlenül hagyta. Talán majd ma.) Ugyanakkor gyakran néz ránk nagy szemekkel, farkát csóválva, mintha kérni, mondani szeretne valamit… Kutyusunk kedve, temperamentuma nem a régi, többet fekszik mint korábban, gyakrabban látjuk bágyadtabbnak, de azért még mindig eleven, többnyire van kedve játszani, futkározni, örömködni is. (Küszködik egy kötőhártya gyulladással is, bár gondolom ennek a legkevésbé sincs köze az alapbajhoz.) Ami igazán aggodalommal tölt el bennünket, hogy ilyen „étkezés” mellett természetesen egyre soványabb, kondíciója romlik, előbb-utóbb nyilván az ereje is csökken – olyan és úgy viselkedik, mint az emeberknél az, aki anorexiás. A kutyus széklete egyébként elfogadható, s amikor már nagyon kikoplalta magát, azt a keveset többször jó étvággyal eszi meg, tehát nyelni is tud – bár a csuda tudja, érez-e közben valamilyen fájdalmat. Többször tapasztaljuk, hogy remeg a kutyus, fekvésnél főleg a jobb hátsó lába. Kedves Doktor Urak, Önök mire gondolnak?
Aha, mostani leveléből jóval több információ derül ki … Világos, hogy megtörtént a kutya részletes vizsgálata, ám ennek ellenére nincs végleges diagnózis, és főleg nem hatásos a tüneti kezelés. Sajnos nincs más gondolatom, hogy további részben akár ismételt vizsgálatokat kellene végezni. Számomra nem világos, hogy a kutya vérlelete babézia negatív volt-e, azóta is (folyamatosan, vagy visszatérően) lázas-e, az egyszeri vérvételhez képest hogyan alakultakaz eredményei, a hasi ultrahang teljesen negatív volt-e, és sok egyéb körülmény sem. Attól tartok, hogy további vizsgálatok, esetleg specialista vizsgálatai kellhetnek a diagnózishoz.