Tisztelt Doktor Úr! Nagyon boldog új évek kívánok! Azért hagytam meg fenn a levelet, hogy tudja, kiről van szó. Azóta a kiskutyám a műtétből felépült, de lelkileg nagyon megviselte. Előtte nagyon szívesen autózott, most meg szó szerint reszketett, amikor kocsiba tettük. Igazából a radikális műtét óta úgy tűnik, nincs tumor recidivája, remélem ezzel nem kiabálom el… Klinikailag jól van, nagyon elkényeztettük. Mivel annyira félőssé vált, meg mert nagyon sokat dolgozunk, soha semmire sincs idő, egyelőre ennyiben maradt a dolog. A párommal, aki szintén kardiológus, azt reméljük, hogy az 1. műtét után rezidualis sejtekből lokális recidiva volt. Reménykedünk. Nagyon köszönöm Önnek a hozzáállását, esetleges segítségét. melyre remélem nem lesz szükségünk. Kívánom a legjobbakat erre az évre is. Tisztelettel,
Nagyon örülök, hogy jól sikerült a műtét és az utókezelés, gratulálok Maguknak és a kollégáknak is. Sajnálom, hogy a kutya fél az utaktól, ezután egyre ritkábban lesz szükség állatorvosi vizitre, ráadásul ezek remélhetőleg egyre kevesebb kellemetlenséggel járnak majd. A 2008. november végén megtörtént műtét óta egyre csökken az esélye, hogy akár helyi-, régió-, vagy távoli áttétre derüljön fény. Egyre inkább úgy tűnik, hogy áldozatvállalásuk, a szegedi klinika állatorvosainak munkája eredményeként „megúszták” az ügyet. A spani nyomonkövetése, ellenőrző vizsgálatai negyedévente szokásosak és ajánlottak. Nagyon valószínű, hogy a szokatlan helyeződésű oszteoszarkómával már nem kell küzdeniük – de sajnos elvétve tapasztaljuk, hogy egy-egy idősödő egyeden más és más rosszindulatú folyamatok is elindulnak. Remélem, hogy ilyet sem tapasztalnak majd. Köszönöm kedves sorait, viszont kívánok én is minden jót az egész családnk.
