Ma írtam a békás kérdést, és lehet elszóltam magam, mert este meg is történt a baj. A kutyák békát nyaltak. Valószínűleg csak megnyalták, mert utána elég sokat hánytak, és csak a vacsorájuk volt benne, béka nem. De elég rosszul lettek. Többször hányt, öklendezett, remegett, sírt mindkettő. Fájlalták a hasukat. Felhívtam az állatorvost, azt mondta nem kell semmit csinálni, elmúlik. Miután már mindent kihánytak lefeküdtek aludni. Utána már jobban voltak. Szóval az lenne a kérdésem, hogy máskor is fognak e ilyet csinálni, vagy ez most elriasztotta őket a béka evéstől? Szóval hogy megérzik mostmár a béka bőrén a mérget? És ha ezután is csinálják, nem árt ez nekik hosszútávon? Köszönöm a választ.
Magában vagy egy jövendőmondó veszett el, vagy már esetleg volt is előzménye a problémájának … Most már csak az a kérdés izgat, hogy látta-e az eseményt. Márhogy a békanyalást, vagy esetleg mégiscsak békaölést, békaevést. Mert amennyiben látta, akkor a helyes viselkedés természetesen az lett volna, ha egyértelműen és erélyesen értesítésére adja a kutyáinak, hogy nem tűri a viselkedésüket. Ugyanúgy mintahogyan nem tűri a cipőrágást, ürülékevést, asztalra/ágyba ugrást, gyerek vagy macska kergetését, megharapását, durva játékot. Ha megtörtént és ezek után is megtörténik a következetes és egyértelmű jelzés a kutyák számára, akkor van esély, hogy nem ismétlődik a dolog. Egyébként ha nem látta a békanyalást/békaevést akkor én nem vagyok benne biztos, hogy a leírt tüneteket nem egyéb betegség okozta. Hasonló tüneteket sok tucat betegség, kóros állapot kiválthat. Én egyébként jós nem vagyok. Tehát nem tudhatom, hogy a kutyák egy életre megtanulták-e a leckét, hogy a békát nem nyaljuk, nem bántjuk, mert egyrészről rosszul leszünk tőle, másrészről pedig a gazdi sem tűri – vagy egy életen át küzdenek a békaöléssel és nyálzással/hányással/remegéssel.
