Tisztelt Doktor úr! Köszönöm gyors válaszát,mely azonban sajnos valóban nem juttatott közelebb a megoldáshoz. Abban Önnek teljesen igaza van,hogy ami igazán fontos az embernek,azért érdemes áldozatot hozni. Teljes mértékben vadóc cicámat elvinni ugyan nem fogom,de elhívom az állatorvost,aki remélem,segít majd rajta. Volt viszont a levelének egy másik vonatkozása is,amely miatt most írok. Kicsit úgy tűnt az írásából,mint ha lenézné a vidéki embereket,azok problémáit. Igen,mi nem elsősorban csókolgatni tartjuk az állatainkat. A kutya házat őriz,a macska megfogja a véletlenül közel merészkedő egeret. Igen,így élünk mi vidéken. Sőt,egy vidéki állatorvosnak időnként szarvasmarha és sertés-betegségeket is kell kezelnie,ami valóban nem nagyon elit tevékenység,de az érintett élőlények és tulajdonosaik számára nagyon fontos. Nem részletezném,hogy ez sem első sorban érzelmi okokból. Ettől függetlenül is határozottan állíthatom,hogy a vidéki emberek is szeretik az állataikat,még ha nincs is módjuk (első sorban anyagi eszközök híján) az Ön által felsorolt,és teljes bizonyossággal mondhatni: az állat számára igencsak fontos megelőző kezelések biztosítására. És igen,ilyenkor következhet az írásában említett „elkopás”,ám az én (nyilván nem számottevő) tapasztalataim szerint a közönséges háziállatok jobban szokták bírni a megpróbáltatásokat,mint túltenyésztett,génmanipulált,némelykor puszta megjelenésük alapján is életképtelenre megalkotott,az átlagember számára pedig felfoghatatlan összegekért értékesítésre kerülő társaik… A mi kutyáink valóban csak a veszettség elleni oltást kapják,a macskákat viszont egyetlen általam ismert személy sem szokta orvoshoz vinni. Talán emiatt van az,hogy ez nekem sem jutott eszembe. Én csupán annyit tettem az ügyben,hogy segítséget kértem egy szakembertől. Megkaptam… De még annyit el akartam mondani,hogy nem szoktam összeveszni a szomszédokkal,ok nélkül meg aztán tényleg senkivel,de nekem igen is mérgezték meg kutyáimat,és ezt minden alkalmommal állatorvos állapította meg,akinek a szakértelmében,akárcsak az Önében,nincs okom (és jogom sem) kételkedni. Nem akarom meggyőzni semmiről,csak arra kérem,hogy ha kitartott idáig az olvasásban,gondolja át,amiket leírtam,és ha úgy érzi,hogy indokolt,esetleg néhány ponton módosítsa az álláspontját! Bár Ön állatorvos,és így első sorban az állatokhoz kell értenie,gondoljon arra is,hogy az embereket érzékenyen érinti,ha lekezelően beszélnek velük. Remélem,hogy a többi e-mail-küldő nem ilyen problémás,és a lényegre szorítkozva fogalmaz,sőt nem tartja fel ilyen hosszan! Munkájához sok türelmet és jó egészséget kívánok!
Tartok tőle, hogy teljesen félreértelmezi az általam írottakat. Sem állatok csókolgatására nem buzdítok senkit, sőt inkább lebeszélem őket, sem pedig a vidéki embert nem nézem le – ebből aztán az is következik, hogy ugyanolyan választ írok a 2. kerületből jött kérdésre, mint ha valaki Nyírbátor mellől fogalmazza meg kérdését. Az lenne mégcsak a negatív diszkrimináció, lenézés, ha nem így tenném … Kollégáim szakértelmét sem kérdőjelezem meg soha, de higgye el nekem, hogy amennyiben nem történt boncolás (és kiegészítő vizsgálat) úgy sokszor hallja viszont a gazda a saját véleményét egy-egy elhullási esetről, merthogy az elhullás körülményeiből és esetleg a hulla megtekintéséből nem lehet egyértelműen megállapítani a halál okát. Természetesen a házhoz hívott állatorvos is el tud néhány vizsgálatot végezni, és főleg el tudja végezni a védőoltások beadását, parazitamentesítéseket, netán a kasztrálást is – aminek lehet az a hatása, hogy egy-egy macska teljes farokkal, egészségesen él 15-20 évet. Semmi problémát nem láttam az Ön kérdésében, inkább mostani reagálásában érzek némi neheztelést, sértődést és számomra értelmezhetetlen mellékszálakat a génmanipulált állatok, haszonállatok vonatkozásában, ami olyan távol áll eredeti kérdésétől, mint a globális felmelegedés miatti északi élőhelyek változása. Nézze el nekem, hogy válaszomban nem erősítettem meg eddigi állattartási szokásaiban, hanem saját véleményemet írtam meg önnek. Tettem mindezt a Csíkoska és társai érdekében és a legkevésbé sem azért, hogy megsértsem, vagy felbosszantsam. Szép napot és minden jót kívánok én is viszont.
