Tisztelt Doktor Úr/Doktornő! Kutyánkkal kapcsolatban szeretnék kérdezni, aki egy 5 éves kan (ivartalanított) beagle-pointer (?) keverék kutyus, kb 16-18 kiló, a méreteihez képest igen jó erőben van, napi 2x kap enni reggel este. Lakásban tartjuk, bár az elmúlt 2 hétben a szüleimnél volt, kertesháznál. Szombat este hoztam vissza Bp-re, este nem nagyon akart enni, de végülisevett. Vasárnap reggel a sétánkon rendesen elvégezte a nagydolgát, de a séta vége felé hányt. Reggel nem akart enni, nem eröltettem. Utána napközben egész nap nagyon ‘kurrogott’, zubogott, csobogott a hasa, mint amikor vízen spriccel át levegő, nagyon hangosan. Emiatt többször is mentünk sétálni napközben, aminek nagyon örült. Este sem nagyon akart enni a szokásos tápjából, így egy pár falat száraz zsemlével próbálkoztam, amit nagy örömmel megevett. Viszont utána nemsokkal láthatóan nagyon elkezdett görcsölni a hasa, lehasalt, felállt, összegörnyedt, égnek nyomta a popsiját, beszívta a hasát, egyszer még görcsösen meg is merevedett, miközben remegett a hátsó lába. Akkor nekiindultunk, és jártunk egyet, még akkor is kutyogott a hasa, és látszott, hogy időnként rosszul van, de amikor épp nem, akkor ugyanúgy szimatolt, csóválta a farkát, normálisnak tűnt, mint máskor. Szerencsére az állatorvos, akinél tavaly ősszel beoltattuk a kutyát, épp rendelt, így bevittem hozzá a kutyát. Megvizsgálni sajnos nem tudta, ez amiatt van, hogy a kutyánk retteg az állatorvostól, nagyon fél és nagyon gyanakvó, szájkosarat nem lehet rá adni, mert nem engedi, vagy levarázsolja magáról pillanatok alatt, az állatorvosnál morog, reszket fél, csíp-harap-karmol. Az orvos annyit tudott mondani, hogy diétás kosztot adjak neki, kamillateát, és ha nagyon görcsöl egy negyed vagy fél no-spat. Utána hazamentünk, vasárnap este már a kutya jobban volt, nem volt semmi gond. Hétfő reggel még nem nagyon akart enni, de kakilt is egy kicsit (normális, nem nagyon hasmenéses). Enni csak nagyon minimálisat adtam neki, ivott is egy kicsit. Estére egészen jól volt, élénk volt, kapott egy kicsi adag főtt pulykamellet főtt rizzsel. Este nagyon energikus volt. Viszont este lefekvés után ismét hányt egy kicsit. Hajnalban arra ébredtem, hogy már megint nagyon kurog-zubog-csobog a hasa, hangosan, mint amikor vízben lufit bugyborékoltatnak. Emellett viszont továbbra is jó kedve volt, a reggeli séta alatt nagydolgát is elvégezte, ami szintén nem volt hasmenéses. Reggel a séta után – még mindig kutykuruttyolt a hasa – megkínáltam egy nagyon kevés pulykával-főtt rizzsel, amit nagy örömmel meg is evett, a csobogás megszűnt, de láttam rajta, h megint hasgörcsei lehetnek.( bánatosan néz, nem találja a helyét, felnyújtja a hátsóját, lefekszik és maga alá húzza a lábait) Mivel én eléggé megijedős vagyok, plusz a férjem is jelenleg külföldön van, reggel elsétáltunk egy környékbeli másik állatorvoshoz (a miénk később rendel), és ő is hasonlókat mondott, hogy fertőzése lehet, diétáztassuk, illetve azt, hogy nem tudja a kutyát megvizsgálni szájkosár nélkül, így nem tud mit mondani. Én sajnos nem tudom a kutyára a szájkosarat ráadni. Ráadásul; ha rendelőt lát 10 körmével kaparva menekül, és olyankor csak nekem engedi, h hozzáérjek. 1 napig koplalt tegnap (kedden), de ennek elenére ma éjjel is kurrogott a hasa és reggel megint úgy tűnt, hogy görcsöl. Séta alatt viszonylag normális volt, bár most már hasmenésfélesége van (nyálkás, puha széklet) Reggel csak egy kevés főtt rizst attam neki, amit viszont nagyon lelkesen megevett. Tudom, hogy a kutyánk nem egyszerű eset, ha állatorvosról van szó, az oltásait is nagy verekedés árán lehet csak beadni, de meg vagyok ijedve, és nagyon sajnálom szegényt. Mindezek mellett továbbra is jókedvű, játszani akar, szimatol, szívesen jön sétálni, egyedül inni iszik kelletlenül, alig bírok belé diktálni egy kis vizet időnként. Kérdésem az lenne, hogy van-e valamilyen növényi szer, vagy recept nélküli orvosság amit a bélzubogásra és a hasfájására lehet adni?
Sajnos az a helyzet, hogy amennyiben komolyan vesszük a tájékoztatását, miszerint a kutyát nem lehet megvizsgálni – ezesetben a betegségét sem lehet diagnosztizálni, azaz marad a feltételezgetés, és az elmondása alapján történő tüneti kezelés. Eddig is ezt tették állatorvosai, lehet még ezután is jónéhány kiváló ötletük ezügyben. Ha pedig mégis komolyan vesszük a tüneteket és valóban meg akarjuk tudni az okát, akkor nyilván el kell bódítani az állatot, hogy kézbe lehessen venni, megvizsgálható legyen, át lehessen tapintani, le lehessen venni tőle vér-, vizelet-, székletmintát, el lehessen végezni műszeres vizsgálatokat (ultrahang, röntgen …) azaz mégiscsak diagnosztizálni lehessen a tünetek okát. Én ez utóbbi módszert ajánlanám.
