Fülikéről – utoljára Fülike, minden bizakodásunknak, reményünknek hiába, június 24-én a reggeli sétája közben meghalt. Amiért ismét írok, annak az az oka, hogy ezt követően Pötyike, a 11 éves cicánk búskomor lett, alig evett, ki sem mozdult a kertből, a házból, a teraszon kuporgott egy széken egész nap. Rövid kivizsgálás után rosszindulatú tüdőelváltozást mutatott ki nála a rtg. és július 11-én reggel ő is meghalt. Őt is rendszeresen vittük állatorvoshoz, kizárólag állateledelt evett, kinti-benti cica volt, soha nem találták betegnek, legutóbb, dícsérték is a korát meghazudtolóan egészséges száját, fogait. Két kedvencünk szinte egyszerre történő elvesztése az egész családot megviselte. Amíg Fülike élt, Pötyikének semmi baja nem volt. Kérdésem az, hogy Ön szerint lehetséges-e, hogy Pötyikének a betegségét felgyorsította Fülike elvesztése? Vagy ez csak véletlen? Vagy nem figyeltünk rá eléggé szomorúságunkban? Várom szíves válaszát, szívélyes üdvözlettel:
Én azt gondolom, hogy a két szerencsétlenség rövid időn belüli jelentkezésének sokkal inkább a vakvéletlen állhat a hátterében, mint akár az Önök hibája, akár valamiféle vélt állati szomorúság. Igen sajnálom a történteket.
