4 hónapos szetterünknek az a gusztustalan szokása, hogy a macska wc-ből kihalássza a macskák ürülékét és megeszi. Vajon miért teszi ezt? A másik kérdésem nem egészségügyi jellegű, de biztosan tud tanácsot adni: ue kutyám ha elmegyünk otthonról, egy óráig ugat utánunk. Kertes házban lakunk mindenfelé kilát ráadásul a szomszéd néni próbálja nyugtatni, hiába. Hogyan szoktathatnánk le erről? Félek hogy valakit idegesít és bedob neki valami mérgezőt.
Minden kutyát vonzanak a (nekünk) undorító szagú dolgok. Ezért nagyon szívesen hemperegnek bele bomló haltetembe, és ugyanezért fogyasztják előszeretettel a macskaürüléket. Aztán persze egész nap árasztják a szőrükről vagy a szájukból a bűzt, és láthatóan nagyon elégedettek. Praktikus lenne olyan helyre elkeríteni a macska WC-t, ahol a cica hozzáfér, a növendék eb pedig nem. Az ugatás problémáját sokkal nehezebb lesz megoldani. Azért műveli ezt szegény, mert fel akarja hívni magára a figyelmet, és reméli, ha elég hangosan és kitartóan ugat, akkor a gazdi visszajön hozzá, jól megsimogatja (a gazdi azt gondolja, hogy vigasztalásképpen, az eb pedig esetleg dícséretnek veheti, amiért ilyen kitartóan ugatott, a gazdi visszajött és megsimogatta). Ront a helyzeten, hogy a szomszéd néni (vagy bárki) vígasztalni próbálja. Ugyanis ezzel félig-meddig eléri a célját („lám-lám csak ugatni kell, és akkor majd valaki jön, és elszórakoztat”). Gyakorolni kell vele a gazditól való elszakadást. Olyan napokon, amikor egyébként otthon vannak a gazdik, magára kell hagyni különböző időtartamokra, és amikor visszamennek hozzá, ügyet sem szabad vetni rá. Kerülni kell a simogatást, vigasztalást. Mintha ő ott sem lenne. (Egyébként ez a legnehezebb része a mutatványnak.) Csak jó 10 perc – negyedóra elteltével játsszanak vele, de akkor kiadósan, és jól meg is kell szeretgetni. Ezzel el fogják azt érni, hogy a gazdi hazatérte nem valami külön ajándék lesz a számára, hanem az élet velejárója. És ha ezt elfogadja, akkor a gazdi távozása sem fogja annyira megviselni.
