Tiszteletem Doktor úr! 28 éves hölgy vagyok és kb.:20 éve vannak kutyáim. Nagy kutyabarát vagyok, jelenleg is 8 saját kutyusunk van, többnyire utcáról befogadott megnyomorított, lelkileg sérültek. A kutyatartás mellett önkéntesként is járok segítkezni két kutyamenhelyre. Jobban mondva az egyik telep gyepmesteri telep. Mint szokták mondani minden kóbor állatot sajnos nem lehet megmenteni, de amit ezen a gyepmesteri telepen tapasztalok(most nem részletezném),azt a mai napig nem tudom megemészteni. Sok egészségesen bekerült felnött kutya 1-2 hét elteltével súlyosan lebetegszik és sokszor csak akkor látom legközelebb amikor már csak agonizál. A kérdésem a következő : Ön szerint mit érez a kutya , fáj neki a haldoklás? Tudnom kell a választ, mert naponta többször is , és éjszaka is ezen gondolkodom és csak ekkor fogok megnyugodni. Köszi:
A haldoklás (agónia) emberben és állatokban is igen sokféle módon, változó időtartamban játszódhat le. Mindezek értelmében a közben átélt „élmények”, fájdalmak, gyötrelmek is vagy teljesen hiányoznak, vagy alig megéltek, alig tudatosulna, vagy a másik végleten ép tudattal, elviselhetetlen fájdalommal is járhat. A fájdalomnak jól látható, jól értelmezhető jelei vannak állatokon is, ráadásul a fájdalom csillapítása állatokon is megoldható. Utolsó választásként állatokon (a reménytelen, gyógyíthatatlan betegségek esetében, ha a fájdalomcsillapítás már nem működik), akkor választható a kegyes halál, az euthanázia is. Ha a menhelyen tapasztaltak megfelelnek a valóságnak, akkor az a menhely rosszul, etikátlanul, sőt jogszerűtlenül működik. Elsősorban ez ellen kellene tenni.
