Kedves Doktor Úr! Remélem még emlékszik rám a sok paciens közül. Mivel közelednek az ünnepek ezért szeretnék Önnek és családjának Békés Boldog Karácsonyt kívánni. Sajnos nálunk nem lett még új kutyus, pedig a retriever fajtamentő egyesület gazdit keres oldaláról kinéztem egy kutyust, úgy hívták, hogy Ribizli és ugyanolyan kis fekete mint Doriszka volt, csak ő fajtiszta labi. Végig kísértem a felépülését, már-már úgy tűnt, hogy örökbe is fogadjuk, de édesanyám megmakacsolta magát. Azóta sikerült gazdit találnia. Pedig azt mondják, hogy ilyenkor a legjobb, ha mielőbb egy újabb kis jövevény van, mert nem a rosszra gondolunk, hogy a mi kutyusunk elment, hanem örülünk, hogy egy újabb kis kedvencünk lett. Sajnos neki még a mai napig is nagyon élénken él az utolsó időszak és nagyon nehezen engedi el Doriszkát. Talán majd, ha jön a jó idő és még egy kis idő eltelik, sikerül rávennem egy új kutyusra. Annyi sok szerencsétlen állat van, aki gazdára vár és megérdemelne egy jó gazdit. Remélem édesanyám idővel másképp gondolja a dolgokat és akkor talán már arról írhatok Önnek, hogy egy új kutyusunk van. Egyenlőre ahol dolgozom wekerlén van egy tündér fehér labrador retriever kutyus, aki mindig egyedül van és nagy magányában állandóan a kerítésnél nézelődik. Jó barátságot kötöttünk és így minden nap viszem neki a jutalom falatokat. Már messziről megismer és úgy csóválja a farkát, hogy majd szét esik. Kedves és nagyon bújós kutyus. Nekem most ő a kis fogadott ebem. Na, megint nagyon hosszúra nyújtottam a levelemet, mostmár búcsúzom, mégegyszer Kellemes Ünnepeket Kívánok. Üdvözlettel
Persze, hogy emlékszem leveleire és a Doriszra is – nagyon sajnálom, hogy el kellett búcsúznunk tőle. Kedves jókívánságait viszont kívánom, kislányának pedig sok kitartást az állatorvosi pályához!
