Tisztelt Doktor Úr! A kutyám kb. 1 hónapja kezdett sántítani a bal hátsólábára. Kihívtuk a helyi állatorvost, adott fájdalomcsillapítót és gyulladáscsökkentőt a kutyának. Véleménye szerint a kutyus csipőjénél lehetett a probléma. Mivel a dolog továbbra is fennállt és sántított a kutya, felkerestünk egy másik állatorvost, aki meg is tudná röntgenezni. Sajnos kicsit félreinformáltak minket, nem volt röntgen berendezés ott, de a doktor úr ajánlott egy helyet ahol van. Fájdalomcsillapítót kapott a kutyám újra és a doktor úr azt mondta, ő röntgen nélkül nem szeretne nyilatkozni, de úgy gondolja valami nagyobb probléma lehet. Múlt héten jutottunk el a röntgenig. Két állatorvos is megnézte a felvételt. A fiatalabbik azt mondta vagy csontgyulladás, vagy csontrák. És kellene biopszia. A röntgenen látszott, de az orvos is megmutatta, hogy a csont elkezdett feloldódni. A probléma nem is a csípőjében, hanem a térdénél volt, illetve azt is mondták, hogy a nyirokcsomója nagyon-nagyon meg van duzzadva és kemény. Az idősebbik orvos elég egyértelműen a csontrákra gondolt és megjegyezte, hogy gyors lefolyású lesz. Az orvosok az elaltatás felé hajlottak, ahogy egyre tovább vizsgálták és nézték a röntgent. A kutyus mivel jól reagált a fájdalomcsillapítókra, kapott további adagot. Eléggé megtévesztően viselkedik. A lábát megint leteszi, fut, ugat és néha élénknek tűnik. Bár az is igaz, hogy jóval többet fekszik, mint korábban. Nem tűnik betegnek, a gubbasztásaitól eltekintve. Jó az étvágya is. Nem tudom mit csináljak vele. További vizsgálatokra nem szívesen rángatom el, autót kell szerezni, végigrókázza csórikám a több, mint órás utat és felváltva reszket illetve szűköl a kocsiban, akárhogy próbálom nyugtatni. És bár szégyellem de sokba is kerülnek ezek a dolgok nekünk. Vajon mennyi esély van rá, hogy hátha mégis gyulladás és nem rák? Nyugtalanít a tudat, hogy nem tettem eleget érte és hátha mégis van esélye. Jól van és nem úgy néz ki, mint ha ennyire súlyos betegsége lenne. Az orvos az amputációt is említette lehetőségként. De csupa ilyen jelzőkkel tüzdelve, hogy talán, esetleg, nem biztos… Tanácstalan vagyok. Itt ez a látszólag normálisnak tűnő kutya, de azt sem akarom, hogy az én önzésem miatt éljen fájdalomban. Két orvos – távol álljon tőlem megkérdőjelezni a tudásukat – a csontrákra gondol. De az is igaz, hogy nem volt biopszia. Van értelme vajon tovább erőltetni a dolgot? Várom szíves válaszát,
Ha beigazolódik állatorvosa gyanúja, és valóban rosszindulatú csontdaganatban szenved a kutya – akkor valóban nehéz a helyzet, és a teljes, végleges gyógyulást elérni nem lehetséges. A klinikai tünetek, és röntgenfelvétel alapján kezelő orvosaik alappal feltételezhetik a legrosszabb diagnózist is – és valóban, teljes bizonyosságot csak a további vizsgálatok eredményei adhatnak. Sajnos nem tudom feloldani a dilemmáját. A további vizsgálatok költségekkel, és megpróbáltatásokkal járnak és senki sem tudja megígéri magának, hogy jó megoldás születhet a problémából. Természetesen az idő is megadja a választ. Honlapunk Publikációk rovatában még olvashat a témában.
