Tisztelt Doktor Úr! 22 hónapos szuka cocker spánielünk van.10 napig a Balatonon nyaraltunk,a kutyus (is ) nagyon élvezte,ki sem lehetett szedni a vízből,még ”búvárkodott ” is,amin ugyan meglepődtünk,de mivel láthatóan tetszett neki,hagytuk.Anyósom 15 hónapos,szintén szuka spánielje is velünk nyaralt,sokat játszottak.Tegnap a hazautat végigaludta az ölemben(nagyon bújós kutyus),láthatóan megörült,amikor megérkeztünk,azóta meg mintha kicserélték volna.Egész nap búskomoran fekszik,nem jön,ha hívjuk,vagy,ha mégis rögtön tovább is áll,csak a ”séta ” szóra reagál ugrálva.Az étvágya jó,széklete,vizelete rendben van.Az lenne a kérdésem,hogy a kis ”társ ” hiányzik neki,vagy ”honvágya” van?Egyáltalán létezik a kutyáknál hasonló?Az oké,hogy nekünk embereknek vissza kell rázódni a hétköznapokba,de a kutyáknál is van ilyen?Mit tehetnénk,hogy jobban érezze magát,és hogy visszakapjam a régi kis bújós életvidám kutyámat?Előre is köszönöm válaszát. Tisztelettel:
Elsőként azt kellene tisztázni, hogy helytálló-e az a feltételezése, hogy a tüneteket „csak” lelki tényezők okozzák. Én ezt kitalálni innen biztosan nem tudom, de szerintem más sem. Ha állatorvosa a részletes vizsgálatok során betegséget talál – akkor nyilván meg kell gyógyítani a Nünükét ahhoz, hogy újra jobban érezze magát és a régi bújós életvidám kutya legyen belőle. Ha nincs betegség a háttérben, akkor elég a lelki bajok ápolása a sok szeretet, séta, játék, kutya és ember társaság … esetleg egy kis D.A.P. spray, vagy párologtató …
