Tisztelt Balogh Lajos doktor Úr! Sajnos aggodalmaim beigazolódtak. És nagyon sajnálom, hogy egyetlen orvost sem találtam aki segített volna. Félmegoldásként ajánlottak egy orvost itt a XIII. kerületben, aki telefonon elérhető volt egész éjjel. De mikor már éreztem, hogy baj van, akkor ő csak nyugtatgatott hogy várjunk még. Amikor azonban már nem vártam és bevittem hozzá a kutyát, azonnal megműtötte és szinte sokkot kapott, érezte, hogy nem kellett volna ennyit várnunk, mert majdnem odalett az egész alom és a szuka is. Úgy adódott, hogy a kutyámnak elfojt a vize péntek délután háromnegyed ötkor, és hat órakor kibújt egy dió nagyságú vizzel teli burok, de kölyök nem jött. Ekkor hívtam az orvost aki azt mondta, nehogy hozzányúljak mert ha kiszakad a kölyök elpusztul. Várjunk egy kicsit. A kutyámat ismerem, és láttam rajta ahogy segítségért néz rám a boci szemeivel, de én csak vártam. Ő bepánikolt, az ajtóhoz rohant – én persze nem mertem levinni félig kilógó burokkal – így az visszahúzodott. Ekkor megint hívtam az orvost aki azt mondta várjunk, majd megindul újra a szülés. Eltelt 4 óra és kölyök sehol – ezt az Önök oldalán olvastam, hogy 1-4 órán belül a magzatvíz elfolyása után az első kölyöknek meg kell születnie, különben baj van. Ekkor megint víz folyt ki a kutyából. Most utólag már tudom, hogy ez a kiskutya kiszakadt burkából folyt. Aki akkor el is halt. Az orvos azonban nyugtatgatott, hogy amíg nem jön belőle zöld vagy piros váladék addig a kiskutya még él. És hogy várjunk reggelig. Szerencsétlen szuka kutyám úgy nyomott, annyira küzdött, már annyira sajnáltam, és csak nézett rám, de segíteni nem tudtam. Hogy lefertőtlenítettem a kezem, és felnyúltam neki, és éreztem egy kis lábat és a körmöket. Ekkor hívtam újra az orvost, aki azt mondta, hogy az biztos nem a kiskutya, az valami más amit érzek. És hogy várjuk ki a reggelt. Ez volt hajnal 1-kor szombaton. Azt mondta feküdjünk le aludni nyugodtan, reggelre mire felébredünk, észre sem vesszük és meglesznek a kölykök. Szombaton hajnal 6-kor a szuka már annyira nyögött, kapkodta a levegőt, és még mindig nyomott, de szinte már félholt volt a fáradtságtól, a kimerültségtől és a fájdalomtól, bevérzett a szeme fehérje is. Mikor megláttam azonnal felhívtam az orvost aki ekkor már azt tanácsolta, hogy vigyük be úgy kb. 10 óra felé és megnézi. Letettük a telefont, ránéztem a kutyámra, és azonnal visszahívtam, hogy elindultam a kutyával a rendelőbe. 9-re ott volt az orvos, megpróbált felnyúlni neki egy hosszú csipesszel és érezte a lábat. Ekkor pánikolt be rendesen, mert tudta, hogy elb..szta. (sorry) Szóval ahogy húzgálta a csipesszel, a szuka elkezdett vérezni, és az orvos közölte, hogy a kiskutya elakadt a szülőcsatornában és órák óta halott, és ahogy húzta most szét is szakadt. Ekkor már rendesen pánikba esett, elküldte a váróteremben lévőket, és már adta is be az altató injekciót a kutyának. Félálomban remegő kezekkel már kötözte is ki a műtőasztalra, majd kiküldött a váróterembe – habár én bent akartam lenni, de nem engedte. Majd számomra nagyon hosszú idő múlva kiadott az asszisztens – aki egyben a kutyakozmetikus hölgy is volt – 4 darab kiskutyát dobozban. És azt mondta hogy a szuka rendben lesz. Majd eltelt kb. 10 perc és újra kijött, hogy a szuka méhe több helyen berepedt, az egyik oldala végig felrepedt, és döntsem el hogy akarok-e még további ellést, mert a kutyának jobb lenne ha kipakolják. Na ekkor tört el nálam a mécses, 35 éves korom ellenére, ott zokogtam mint egy kisgyerek. Azt modta, hogy nagyon hosszú műtéttel talán a fél méhét meg tudja menteni. De mondjam, mert a kutya nyitva fekszik az asztalon. Szóval rábólintottam zokogva, hogy pakolják ki csak legyen rendben. Úgy gondolom, hogy a 17 óra vajúdás, főleg egy halott kölyökkel a szülőcsatornában elég volt ahhoz, hogy szétrepedjen a méhe. Most köldöksérve van a kutyámnak. És 4 napig hordtam infúzióra, mert begyulladt és begennyesedett a sebe. Most antibiotikumot kap még mindig. Az első két napban nem is szoptatott. Én etetem tápszerrel, cumisüvegből a kicsiket 2 óránként, fél órát esznek. A doki azt mondta, hogy ha az infúziótól és a gyógyszerektől nem jön rendbe, a teje toxikus lehet, és ha elhal egy kölyök akkor azonnal vegyem el a többit is. És akkor újra fel kell nyitni a sebet, de akkor már az Egyetemre menjünk. Hát bíztató volt, nem mondom. Szerencsére az orvosunk visszajött a szabadságáról és a felépülést már neki köszönhetjük. Mostanra már jól van a mama is és a megmaradt 4 kiskutya is. Most már csak az egyiket kell tápszerrel etetni, mert fele akkora mint a testvérei. Hát így esett…. Üdvözlettel:
Nem nagyon tudok mást hozzátenni, minthogy sajnálom a történteket és örülök annak, hogy nem történt nagyobb baj. Köszönöm, hogy megírta a történetet, szerintem mindannyian tanulhatunk belőle. Köszönöm a képeket is. Remélem, hogy a 3 kölyök és a mama a nagy kaland után nyugodt, egészséges, hosszú életet élnek.
