2006. november 3-án császármetszéssel 3 angol bulldog kiskutyánk született. Mind a három életképesek és szépek. Sajnos kiderült, hogy az egyik önállóan nem tud enni, nyitott szájpadlással született. Elkezdtük neki fejni a tejet és fecskendővel tápláljuk azóta. Nekünk azt mondták, hogy teljesen felesleges életben tartani, úgyis elpusztul egy-két héten belül. Azt szeretnénk megkérdezni, hogy ha így tápláljuk továbbra is, a későbbiekben van-e esélye az életben maradásra. Legfőképpen arra gondolunk, hogy amikor át kell térni a tápos etetésre, képes lesz-e önállóan enni.
A nyitott szájpadlás nagyon súlyos fejlődési rendellenesség. Azért okoz az életet is veszélyeztető problémát, mert evés közben az étel (most az anyatej, a későbbiekben a szilárd étel vagy az ivóvíz) részben az orrüregbe, onnan pedig a következő légvétellel a légcsőbe, tüdőbe kerül. Az ennek következtében kialakuló tüdőgyulladás végzetes lehet. A hasadék méretétől és elhelyezkedésétől függően ezek a betegek, amennyiben elérik a 3-5 hónapos kort, operációval tünetmentessé tehetők. Akkor lehetséges egyáltalán a műtét elvégzése, ha a hasadék kisméretű (lehetőleg csak résnyi), valamint lehetőleg inkább a lágy, mint a kemény szájpadlást érinti. A későbbi operáció esélyeit állatorvosa tudná megjósolni, ha megvizsgálhatná a kutyust. Amennyiben ez a kutyus életben marad, és operáció után tünetmentes házi kedvenc válik belőle, semmiképpen sem szabad tenyésztésbe venni, mert a problémát átörökítheti az utódaira. Tahát a nem kevéssé fájdalmas és bizonytalan kimenetelű szájpadlás-műtét után még egy ivartalanításnak is alá kellene vetni. Amennyiben a szájpadlás jelentős része hiányzik, úgy valóban az volna a leghelyesebb, ha a kis beteget mielőbb elaltattatnák.
