Tisztelt doktor úr! Lehet ,hogy badarságnak hangzik, de én egy 15 évvel ezelötti tragédia árnyékában élek a mai napig és ennek az ügynek szeretnék a végére pontot tenni, másképpen is mondhatnám, a lelkiismeretemet szeretném talán megnyugtatni. Akkor még tizenéves voltam. Ebben az ügyben valóban csak találgatások lehetnek. Nagy kutyaszerető vagyok, több befogadott megmentett kutyám van, önkéntes munkát végzek menhelyeken. 15 évvel ezelött kukába dobott 5 újszülött kölyköt mentettem ki. Sajnos csak egy maradt meg, Ő lenne a történetem szereplője. Hat hónapos koráig szépen cseperedett, aztán egyik nap elájult. Akkor orvost hívtunk házhoz, aki megállapította, hogy veleszületett szívbeteg és kb 2 hónap van hátra neki. Attól kezdve napjában kb húszor elájult, ha jött valaki, ha csengettek, ha sétálni akartuk vinni, bármi esemény történt fülsüketítő vonyítás kiséretében elvesztette eszméletét, nyálkahártyái kékre szineződtek. Éjszakánként nem aludt, csak támaszkodott és lihegett, nagyon rossz volt így látni és nem segíthettem neki. Vittük orvostól orvosig, mindenki másként kezelte, van aki epilepsziával, más szívére adott gyógyszert, vagy vizhajtót, de az állapota csak romlott. Ahogy az első orvos megjósolta nyolc hónapos korában egy ilyen roham közben a karjaimban elment. Sajnos csak szenvedés vol t e rövidke élete. Azóta azon tűnődöm, vajon mi lehetett a betegsége, talán ha fejlettem lett volna az orvostudomány, meg lehetett – e volna menteni, vagy már az elején el kellett volna kíméletesen altatni? Köszönöm hogy leírhattam, és elnézést, ha nem a megfelelő rovatba írtam, mert sajnos ebben az ügyben már nincs gyógyulásra remény.
Nem badarság a kérdése, csak az idő teltével semmi esélyünk nincs a megválaszolására. Mindannyiunknak vannak régóta fel-felbukkanó zavaró problémái, kérdései. Igazság szerint már 15 évvel ezelőtt is megvolt annak az esélye, hogy a kölyökkutya életében eljussanak legalább olyan szintű diagnózishoz, hogy (veleszületett) szívelégtelenség, más fejlődési rendellenesség, vagy netán toxikózis, vagy inkább epilepszia okozza -e a tüneteket. Ehhez a kutya részletes klinikai vizgsálata mellett, vérvizgsálatokra, EKG-ra, szív- és hasüregi ultrahangra- esetleg egyéb vizsgálatokra lett volna szükség. Ha minden lelete negatív lett volna, akkor nagy az esélye annak, hogy veleszületett, ismeretlen oktanú epilepsziával születet a kutya. Az elhullás bekövetkezte után pedig a boncolás, szövettani vizgsálatok + esetleg toxikológiai vizsgálat adhatott volna szinte bizonyosan biztos választ. Mindezek hiányában pedig sajnos nem lehet megnyugtatóan rendezni a helyzetet. Sajnálom, hogy nem tudom megnyugtatni.
