Tisztelt Doktor Úr! Tisztelt Budafoki Állatgyógyászati Központ! Nem is tudom hol kezdjem. Elkeseredettségemben írok most önöknek. Szeretném segítségüket kérni, mert nem tudok elszámolni és a családomban is senki nem tud elszámolni a lelki ismeretével a kutyánkkal kapcsolatban. Pedig lehet helyesen döntöttünk. Arról lenne szó, hogy ma 7 napja,2012.11.27- elaltattuk a kutyánkat, mert emlődaganata volt. TÖRTÉNET: Egy 2001-ben született, rotweiler-németjuhász keverék, a leggyönyörűbb fajtából családunkban ő volt az első kutyusunk, aki nem kutya volt számunkra hanem családtag, mindenkinek a kedvence soha nem gondoltam volna, h egy állat ennyire az emberhez tud nőni. Mindent értett a világon mindent, ilyen okos kutyával senki nem találkozott és mindent szeretett is, télen a havat és persze a kandalló elötti henyélést miközben kint hideg van , nyáron a fürdést az volt az élete mindig zuhanyoztatni kellett ,focit- akármit meg csinálhattunk vele imádott minket és mi is őt. Intelligenciáját sok ember meg is irigyelhette volna…. De márciusban valamelyikünk észre vett rajta egy daganatot, minden nap játszottunk vele és minden nap foglalkozva volt vele ezért rettenetesen meglepődtünk, h ez a daganat milyen hamar kiújult rajta persze azon nyomban hívtuk az orvost ő már jól ismerte lüszit( ez volt a neve), természetesen eljött és nem valami nyomi doktorról van szó hanem a Felsőzsolcai Állatorvosi Rendelőről ahol nagyon korrekt orvosok és profin dolgoznak, megállapította, hogy emlődaganata van sajnos, de a műtétet már nem ajánlja, mert már öreg kutyus volt és ha meg is műti lehet rosszabra fordul az állapota közölte velünk,és azt is megmondta , hogy kb: 4-8 hét van neki hátra mert olyan gyorsan elviszi ez a fajta daganat a kutyát. De ajánlott egy nagyon jó kezelési módszert egy újfajta készítményt ami gátolja a növekedést és talán időt nyerhetünk…. Persze mindent meg tettünk érte sokan még a család tagjukért nem tettek volna meg ennyi mindent amit mi meg tettünk érte és minden olyan hirtelen gyorsan történt… Voltak rosszabb , nagyon nagyon betegeskedő napjai és persze már a daganata is nőtt,de természetesen voltak nagyon jó napjai is vagy csak lehet nekünk mutatta ezt mert olyan okos volt, a daganata olyan hatalmasra nőtt , mint egy tök soha nem hagytuk , h kint aludjon mindig bent volt velünk. (Nem csak akkor mikor beteg lett hanem ő kiskora óta , ha bejött a rossz idő, hideg akkor estére már bent volt velünk.) Az étvágy kifogástalan volt mindent megevett mindig -az utolsó napjáig. 2012.11.25- én, az a hatalmas daganata kidurrant én pont édesanyámmal beszéltem skypon mert már nem lakom otthon, és akkor történt ez az egész odabent mert hallottam , hogy édesapám szólt anyának , hogy valami nincs rendben a kutyával persze mondtam anyának , hogy menjen majd hívjon vissza…. vissza is hívott amikor mondta, hogy a kutya most nincs jól, mert hatalmas nagy vértócsa volt alatta, mert kidurrant a daganata, nagyon idegesek lettünk persze…., anya felmosta a vért és mondta, hogy nagy betegen képes volt a kutya kimenni addig amíg anya feltakarított utána, soha nem bántottunk őt egy rossz szóval sem és ennyire tudta és ennyire szégyelte magát, hogy ez most miatta volt… ilyen sokszor volt mert azért elég sokat levedzett neki a daganata és sokat nyalogatta magát, meg már voltak rajta kis lyukak is, de soha nem akarta, h ezt nézzük.. Másnap 26-án anyával megint beszéltem skypon mondta, hogy voltak orvosnál kutya nélkül, mert már ismerték a kutyát és anya ma már azt mondja , hogy az állatorvos nagyon furcsán nézett anyára csak nem mondta ki, hogy el kéne altatni, mert ugye bár ez a gazda döntése általában, és anya még azt is mondta, hogy nagyon csúnya mert olyan mintha nagy kráter lenne ott de hatalmas nagy , de étvágy még mindig volt annyira szenvedésnek jelét nem mutatta…. 27 – én reggel 6 kor mentem haza folyamatosan ő volt az eszembe, szerintem mindenkinek a családomban , de altatásról szó nem esett. Reggel bent feküdt a helyén a kandalló előtt jól megsimiztem de összekuporodott, hogy a daganatát ne is lássam…., persze én láttam mert óriási volt és nagyon nagy kráter szerű lyuk keletkezett rajta szinte olyan volt , mint egy darált hús szerűség lenne benne… szörnyű volt látni. Délelött bementünk Miskolcra, mert dolgunk volt mindenki bejött, tehát csak a kutyák maradtak otthon 12 körül értünk haza , de már minden olyan gyorsan történt Lüszinek a sebe ami kifakadt vagy kilyukadt még csúnyább lett nagyon nem bírtunk ránézni , én nem vagyok finnyás de ezt már én is nehezen néztem, akkor a testvérem felhívta az orvost mert anya nem akarta, és az orvos mondta,hogy anyának nem akarta mondani tegnap , de el kell altatni , mert ez már jóra nem fog fordulni. Közölte, hogy Fél óra múlva lejön… Anya bent sírt én átmentem a boltba mert velünk szembe van és kint még elköszöntem a kutyánktól, apa a testvéremmel kint voltak és ásták a koporsó helyét , mert csináltattunk neki egy koporsót… Persze az orvos nem fél óra múlva érkezett hanem 10 perc múlva vagy csak nekem tűnt olyan gyorsnak minden… Először mondtuk neki , hogy nem döntöttük el, csak nézze meg a kutyánknak a sebét. Lüszi egyedül amíg élt se a postásra se senkire nem tudod úgy haragudni, mint az állatorvosra. Meg tudta volna ölni!! És amikor most lefogtuk 3-an apa, testérem és én anya reménykedő szemekkel nézett az orvosra , hogy mondja azt , hogy meggyógyul, persze tudtuk, hogy ezt már ne mondhatja , közölte, hogy el kell mert szörnyű… Persze a kutyát alig bírtuk lefogni most ezért van nekünk, vagy csak nekem lelkiismeret furdalásom ami meg marad szerintem örökre, mert lehet, hogy nem kellett volna még elaltatni hiszen olyan erő volt benne most amikor az állatorvost meglátta és hallotta, hogy ezt elmondani nem lehet… Szinte senki nem köszönt el tőle… úgy igazán amikor nehezen fogtuk le egyszer édesapám meg is kérdezte az állatorvost, hogy nem lehetne inkább holnap szóval valahogy éreztem , hogy nem nagyon akarja ő sem , de hát ki szeretné ezt igazán… aztán a kutya megnyugodott rettenetesen reszketett és kijött az állatorvos és beadta neki az injekciót….. hát ne mondjam mit érzek, és a családom is!! Igazából a kérdésem az lenne és szeretnék rá őszinte választ kapni, hogy helyesen döntöttünk e??Fájt neki a daganat igazán?? Mert úgy nekünk nem mutatta, hogy nagyon beteg lenne , de szomorkás volt és okos volt nem akarta , hogy mi sajnáljuk , biztos tapasztalt már vagy hallott ilyenről. Lehet, hogy most tettünk neki jót mert nem szenved már tovább hiszen ilyen hatalmas nagy sebbel daganattal biztos nem volt könnyű neki az élet… Az állatorvos azt mondta , hogy nagyon erős volt azért mert 9 hónapot kibírt ezzel a daganattal amivel más csak 1-2-vagy legjobb esetben vagy 3 hónapot bírnak. És ha szeretjük akkor el kell engednünk.. Ez 7 napja törtét,nekem van, még egy testvérem aki kint dolgozik külföldön ő még nem is tudja ezt az egészet , de Lüszi öt szerette a legjobban, nagyon várta mindig haza hiszen havonta jár haza , most csak december 15 én jön és nagyon nehéz lesz neki bejöni a kapun, mert olyan örömet senki nem tudott okozni neki mint lüszi kutyánk, nyakába ugrott még beteg is táncot járt mikor hazajött. Nagyon nehéz munkát végez külföldön és édesanyám minden nap beszél vele skypon de nem merjük neki még elmondani, mert hosszú az út is neki autóval és nehogy ezen járjon az esze, így is ezen jár mert miden nap kérdezi anyának minden nap hazudnia kell és azt mondja , hogy beteg alszik , de már láti nem fogod fiam… Nagyon nehéz mindenkinek most nem tudjuk, hogy mikor leszünk túl rajta.. Van még egy kutyánk ős is nőstény, rotweiler 3 éves , de nem pótolja a fájdalmunkat meg van zakkanva ős is a hiányától mert annyának tekintette… Szeretnék a kérdésemre akkor választ kapni, hogy helyesen jártunk el a döntéssel, mert nem tudok aludni sem enni csak sírok és sírok még most is, és a családom is. Köszönöm , hogy elolvasta levelem és előre is nagyon köszönöm válaszát.
Leveléből azt érzem ki, hogy szeretné azt a választ, miszerint mindent megtettek a kutyáért és ezek után is jól döntöttek az eutanázia mellett.
Nem kizárt, hogy minden így történt.
Hosszú részletes levele ellenére bennem azért maradtak kétségek. A korai ivartalanítással nagy valószínűséggel meg lehetett volna akadályozni az emlődaganat kialakulását is. Ha ez a 3 éves nőstény kutya esetében még nem történt meg, akkor kérem gondoljanak erre. A 11 éves nagytestű kutyán 2012. márciusában először észlelt daganatot pedig nem kizárt, hogy érdemes lett volna ill. meg lehetett volna megoperálni. Én a magam részéről azt sem tartom kizártnak, hogy a méretes fekélyező daganatot is sikeresen meg lehetett volna operálni – de legalábbis egy nagyobb kockázatú műtét is gyógyulással kecsegtet, míg a kötözgetés, tüneti kezelések vezethetnek ebben az esetben eredményre.
A kutya részletes kivizsgálása adhatott volna választ arra, hogy gyógyítható-e a daganatos megbetegedés még az állat életében.
Mindezekről és sokkal többről részletesen olvashatnak honlapunk Publikációk rovatában.
Elnézést kérek, ha a válaszommal nem a megnyugvást érem el, de képtelen vagyok a szakmai meggyőződésemmel ellentétes véleményt írni. Igazán sajnálom a történteket és a kálváriájukat.
