Volt egy 12 éves, szuka, foxi kutyusom. Nem emlékszem pontosan, de kb. november közepén kezdődtek a problémák. Az egyébként szobatiszta kutya, éjszakánként rendszeresen bepisilt, és rengeteg vizet ivott. Mivel ősszel nem tüzelt, azt gondoltam, hogy most tüzel, és azért issza a sok vizet, hogy tudjon jelölni. 2 hét múlva vittem állatorvoshoz. akkor már cukorbetegségre gyanakodtam. A orvos viszont veseelégtelenségre gyanakodott, vérképet kért, aminek az eredménye siralmas lett. Glükóz:15.3 Fehérvérsejt:19.2 Hemoglobin:16.2 MCHC:318 AST(GOT): 64.6 ALT(GPT): 118.4 ALKP: 2369.1 GGT:6.1 Amyláz: 619.1 CK: 677.1 LDH: 981 A karbamid és kreatinin eredménye viszont jó lett. Karbamid: 7.7 Kreatinin: 83.8 AZ orvos ezekután napi kétszeri inzulininjekciót javasolt, 2x 5 nemzetközi egységet, evés előtt vagy után. 10 napra elegendő májvédő tablettát is adott. Ezek után 2-3 naponta vittem a kutyát az orvoshoz, a doktor kérésére. Viszont a kutyus egyre rosszabbul tűrte, félt , remegett, hasmenése lett az első alkalom óta. Elkezdett kattogni az állkapcsa. Az orvos B1 vitamint, és egy búzacsíra+lecitint tartalmazó roboráló készítményt adott. Nem akartam ilyen gyakran vinni az orvoshoz vizsgálatra, mert láttam, hogy egyre rosszabbul tűri. De nem mertem ellenkezni az orvossal, azonkívül örültem hogy foglalkozik vele. Viszont Bogi egyre rosszabbul tűrte az otthoni szurikat is. Az orvos azt mondta, hogy az inzulint csak akkor adjam be, ha eszik, ha nem eszik, és úgy adom be akkor ártok neki. Egy héttel ezelőtt, már nem akart enni, aggódtam. Felhívtam az orvost aki idézem: hozza be, majd összeszurkáljuk. Megint gondolkozóba estem, de ha nem viszem el, akkor azért lenne lelkiismeretfurdalásom. Elvittem. 4 injekciót kapott: proteint, szíverősítőt, a másik kettőt nem tudom. Másnap visszamentem fecskendőért, és mondtam, hogy a kutya még mindig nem eszik, azonkívül előző nap az ölemben vittem haza, mert menni sem tudott a 4 szuri után. Az orvos szőlőcukros vizet javasolt. Másnap sem evett, mikor fecskendővel belediktáltam 1dl levest, azonnal kihányta, de aznap még ivott volna, ha nem lett volna a szőlőcukor a vízben. Utána másnap összeestt, akkor már 3napja éhezett, ez volt a negyedik nap. Hívtam az orvost, aki azt mondta: ez a végstádium, kijön elaltatja. Hozzáteszem, mikor az orvos vesére gyanakodott, nagyon megijedtem, tudtam, hogy akkor menthetetlen; mikor kiderült a cukor, megkérdeztem a dokit mennyire kezelhető, mert még nem készültem fel rá, hogy elbúcsúzzak Bogitól. A doki azt mondta 2, 3, 4 év, a cukor jól kezelhető. Ezután két rettenetes nap következett. Fél óránként, óránként adtam neki fecskendővel, kiskanállal a vizet, de mindig kihányta. Rengeteg folyadékot hányt. Nem annyit, amennyit nehezen belediktáltam. Két éjszaka nem aludtunk, ő már sírt, én simogattam, és tovább próbálkoztam a vízzel. Nem akartam infúziót adatni neki, mert tudtam mennyire fél, +ünnepnapon ez nem is olyan egyszerű. Adtam neki beöntést, hátha így felszívódik némi folyadék. 26-án este vért hányt, akkor már tudtam, hogy vége, eddig bírta a mája, kihívtam egy ügyeletes orvost aki elaltatta. Az a doki aki kijött, azt mondta mindennap mérni kellett volna a cukrát, és az alapján adni az inzulint. És hogy akkor is be kellett volna adnom, mikor nem eszik. És továbbra is kellett volna neki májvédőt kapnia. Én nem tudom… Nagyon szeretném tudni az ön véleményét. Mit rontottam el? Nem tudom elhinni, hogy 3 hét alatt így leromlik valakinek az állapota.. Bár azt olvastam, a májbetegségről, hogy akinek ilyen van, és túlsúlyos, ha drasztikusan fogy, akkor vége. Bogi nagyon drasztikusan fogyott le. Teljesen kiszáradt, nem volt vénája, kiálltak a bordái, csak a mája és hasa volt rettenetesen megnagyobbodva. Ezt megelőzően egy éve voltunk orvosnál,(másiknál) akkor már fátyolos volt a tekintete, és akkor rá is kérdeztem a kétoldali kemény daganatra a hasán, + hogy mivel etessem, de a doki azt mondta, hogy: jóltáplált kis kutyus, adjam neki továbbra is a konzervet. Gondolom, már akkor a máját tapintottam ki, a szemén pedig ott volt a kezdődő szürkehályog. Én otthon más jelét nem vettem észre a betegségének, esténként 2-3 órát sétáltam vele, futni már nem tudott, de ezen nem csodálkoztam a kora miatt, ezenkívül azt hittem ”duci”, nem tudtam, hogy az a mája. Néha remegett az egyik lába ülés közben, ilyenkor is a súlyára gyanakodtam. (vékony kis pálcikalábai voltak, a hordócska testéhez képest:))
Sajnálom a történteket … A történethez elsősorban azt szeretném hozzáfűzni, hogy a régóta fennálló cukorbetegség törvényszerűen tönkreteszi a kutya máját- és veséjét is, tehát valóban sokszor nagyon nehéz a diétát és az inzulinadagot beállítani. Ráadásul egy 10 év feletti kutya esetében nem kizárt, hogy egyéb betegség is állt a háttérben pl daganat, vagy gennyes méhgyulladás ami tovább súlyosbította a helyzetet.
